Jövő vasárnap advent első vasárnapja. És otthon leszek :) Juppí. :) Igazából már nagyon honvágyam van. Főleg amikor olyan csúnya, esős idő van, mint ma is, hogy a ruhák nem tudnak megszáradni odakint, így behozom őket és öblítő illat van az egész szobában. És véletlenül egy karácsonyi dalba is belebotlottam... Jajj de már csak 5-öt kell aludni!

Wiiiiiiiiiiii :)

Na. Mégsem marad el az andalúz körút kicsiny spanyol-életemből. :)

Éppen ma este foglaltam le a repjegyet, mely a kezdeti és végső dátumot meghatározza. Azaz december 3-án reggel 06:25 perckor indul a gépem Málagába és december 9-én 14:10-kor indulok vissza Barcelonába Sevillából. Közben tervben van Málaga megtekintése, onnan elindulva megnézni Gibraltárt vagy Tarifát (jelen pillanatban Tarifa sanszosabb lenne :) ), majd elérni Cádizhoz. Ott elidőzni egy napot, majd tovább indulni Sevillába. Sevillában eltölteni 2 napot, mert mégiscsak baromi nagy város. Aztán harmadik nap elmenni vagy Córdobába vagy Huelvába. Erről még nem döntöttem. 9-én pedig vissza Barcelonába.

Na most a terv további része, hogy a Sevillás mókázásomhoz társaim lesznek, de még nem tudták biztosra mondani, mert államvizsgáznak, így legalább magamnak bebiztosítottam, hogy tutira menjek. Jupppííí :)

Remélem azért mégiscsak jönnek majd, mert bár azért jöttem, hogy spanyolul tanuljak és országot nézzek, azért jó lenne, ha tudnának csatlakozni.

Most hétvégén meg remélhetőleg elmegyünk Rékával a Cosmo Caixa-ba, ami kb olyan, mint a Csodák palotája. Meg remélem nem csak terv marad, hanem meg is valósítjuk és elmegyünk Doris-szal Gironába.

Közben meg szépen haladok a sulis dolgokkal is. A TDK is kezd formát ölteni. Meg az egyik tanárom akármi történjék is, elfogadja az egyik tárgyamat mindenféle plusz feladat nélkül. Szóval ez egy jó nap volt így a végére.

Holnap pedig végre eljutok a pedagógiai könyvtárba, ahol még meg kell harcolnom katalán könyvtáros-nénikkel. Remélem csak túlaggódom a dolgot, de a könyvtáros nénik alapból sem kedvesek, általában, plusz a katalánok nem a legkedvesebb népek a földön... úgyhogy ez a kettő félő, hogy sokszorozza magát. De bízom a legjobbakban.

Ja és a mostanában történt életem... semmi különös. :) Kaptam egy születésnapi üzenetet megköszönő üzenetet a lengyel szerelmem-fiútól. Persze csak plátói a kapcsolat... :)

Ma meg már kezdtem egyre jobban érezni, hogy ez a spanyol-beszéd ez jó dolog és talán egyszer tényleg belejövök. Bár még mindig vannak üres foltok az órákon, mikor a tanárunk magyaráz, de a spontán, baráti társalgások során már egészen jól boldogulok. :)

És az idő napközben még mindig meleg. Csak este meg hajnalban van borzasztó hideg. De gondolom, még mindig melegebb, mint otthon. És már csak 9-et kell aludni és megtapasztalom azt is...

Montserrat és Tarragona

Az elmúlt hét mozgalmas volt. Egyrészt voltunk Rékával Montserratban csütörtökön. Reggel 8:36-kor indult a vonatunk (FGC), amivel elmentünk Montserratig (a városig), onnan Cremellera-val mentünk fel a monostorig, ahonnan pedig Funicularral mentünk fel a hegyekhez, ahonnan még kb 4 km-t gyalogoltunk (minimum), a szintemelkedés meg olyan 250 méter volt. Felmentünk Montserrat legmagasabb pontjára, 1236 méterre. :) Szóval elég kemény volt. Nekem. :P Szerintem kb 1100 méteren "ebédeltünk", közben csináltam sok-sok-sok fotót... és nagyon jó idő volt. Szóval ilyen tökéletes-nap-féleség lett. (a képek láthatók facebook-on. Oda egyszerűbb és gyorsabb feltölteni, mint ide...) Egyébként a hegyek csodálatosak. Csend van (kivéve, ha járőröző helikopterek jönnek) és minden zöld, egy-két fa sárga vagy vöröses barnás... és az ég kék. Látszik a tenger, de látszanak a havas hegyek is a távolban... szóval WOW. Egyszer, a régen létezett, már semmivé vált tériszonyom ellenére is kimásztam az egyik szikla széléig, ahol alattam 1200 méter mélység volt, semmi biztonsági kötél. Az az élmény is ilyen WOW-hatás volt.

Aztán Montserrat után vettünk Rékának Barcelonában egy radiátort, hogy ne fagyjon meg, aztán meg meg is etetett. Rakott zöldbabbal. Nem is tudom, mikor ettem ilyet utoljára. Minden esetre mostmár nagyon érik egy alkalom, amikor én főzök rá valami Rita-féle-spcialitást... :)

Pénteken nem sok minden csináltam. Délután találkoztam Doris-szal, az osztrák lánnyal, vettünk neki pizsamát egy olyan boltban, ahol szinte minden HelloKittys volt, bár voltak hercegnős, kisherceges, mikiegeres pizsamák is, de többség HelloKitty (karácsonykor, télen, barátokkal, szerelmesen......) Aztán meg elmentünk egy bárba (ahol egyszer már Rékával is voltam, de elfelejtettem megint a nevét), ahol ettem egy NAAGY hamburgert. Volt benne sok-sok rukkola meg saláták, meg tojás, meg husi...:) Na és tök jó volt, mert egész délután spanyolul kellett beszélnem és egészen jól ment. :)

Szombaton elmentünk Tássiával meg egyik lakótársával Paolával Tarragonába. Iszonyú mázlink volt az idővel. Gyönyörűen sütött a nap. Árnyékban 19 fok volt...a tengerparton meg hőség. Az egész város hatalmas. Nekünk kb az ötödét (az óvárosi részt) sikerült megnéznünk, így is elfáradtunk. Az emberek még Spanyolországhoz képest is nagyon kedvesek voltak. Mindenki kedvesen, aranyosan segített nekünk mindenben. Elmagyarázták, merre menjünk, mit érdemes megnézni, hova ne menjünk, meg miért ne fizessünk semmit, mert nincs értelme. Szóval kedvesek.

Amivel nagyon nem tudok mit kezdeni, az az, hogy itt is mindent díszítenek már karácsonyra, de a tengerpart és a meleg annyira nem fér össze számomra. Ráadásul nagyon csúnya díszeik vannak mindenfelé. Nekem legalábbis nem tetszik.

De jó móka volt ez a tegnap is, főleg mert ma már hidegebb, meg felhősebb az idő, így nem lenne jó kirándulni. Este mozi, végre megnézzük a facebook-os filmet. Addig meg megpróbálok végre haladni az otthoni feladataimmal, meg csinálok majd paprikás csirkét. Vagyis megteszek minden tőlem telhetőt az itteni alapanyagokból.

Némi érzelmi, magánéleti zavart követően újra jelentkezem. A hugom itt töltött pár napját egyelőre nincs erőm összefoglalni. Egyszer, remélem, majd utólag megteszem. Most viszont folydogál tovább az élet. Hétfőn megvolt az utolsó prezentálás az első kurzusomból, így jelentem: egy tárgyat teljesítettem! :) Bár még nem tudom, milyen eredménnyel.

Kedden is volt egy órám, ahol az osztálytársaim elképedtek azon, mikor a tanárunk mesélt arról, hogy léteznek olyan cégek, amikből akkor származik az alapítónak nyeresége, amikor a cég bezár. Én meg mosolyogtam... kérdezte a tanár, hogy miért és el tudtam nekik mondani, hogy ilyen cégekből elég sok van Magyarországon. Le voltak fagyva ettől. :D Hát igen...

Aztán tegnap este nagybánatomban szerencsére találkoztam Rékával, akinek már nagyon sokkal lógok. (sok-sok kaja meg takaró... meg még kitudja, mennyi minden... :) ) Csinált forralt bort meg kecskesajtos paradicsomos "salátát" :) meg menta-teát. Aztán egészen helyrejöttem ettől lelkileg. Aztán végre aludtam sokat. (persze nem eleget még így sem)

Ma meg elmentem venni valami normális kaját, mert már napok óta porleveseken éltem... (nem akarok beszélni róla.) Szóval ma már ettem finomat is. Meg van mandarinom meg vettem Turrónt (ilyen csokiszerűség). Ilyen válogatás csomagra ruháztam be, hogy kipróbáljam, melyik milyen ízű, és a legjobbakból bevásárolok és viszek haza megkóstoltatni.

Jaaa. És tegnap éjjel elkezdték felpakolni a karácsonyi díszeket az utcákra. Majd ha kész lesz és világítani is fognak, járok egyet egyik este és fotózgatok. Döbbenetes, hogy már november 10-e van. Lassan el kell kezdenem gondolkodni a karácsonyi ajándékokon... meg hét végéig le kellene fixálni az andalúz utazás részleteit. Minden esetre holnap Montserratba megyünk Rékával, szombaton meg Tarragonába az egyik osztálytársammal. Meg még valamikor be kell iktatni egy 2-3 napos madridi utat is. És akkor majdnem minden kitűzött úticélt elértem. :)

Én ott voltam :D

Már megintcsak régen írtam, pedig itt volt a hugom is. Bejártuk egész Barcelonát, de mielőtt erről mesélnék, el kell mondanom, hogy ott voltam a Sagrada Familia felszentelésénél! És láttam a pápát élőben (kivetítőn) és kaptam Sagrada Familiás kitűzőt meg programfüzetet a felszentelési szertartásról.

És az egész egyébként roppant vicces is volt. Egyrészt az utcák tele voltak fehér-sárga zászlókkal, a "BCN, XIV Benet" felirattal (ahol a B-betű mindkét szóhoz kapcsolódott). Mindenkinél kis barcelonai zászlók és "Benvingut a Barcelona!" zászlók voltak. A környék le volt zárva, hatalmas hangszórók és kivetítők mindenhol és 5-6 háztömbnyire is lehetett hallani az egész szertartást.

De ami a legviccesebb volt: a kereskedők kreativitása nem ismer határokat. A Sagrada Familia melletti utcák tele vannak éttermekkel, büfékkel, tapas-bárokkal, gyros-osokkal... és az egyik arab (!!!) büfé kiírása: "Ofrece de pápa" (=a pápa ajánlata)... és volt Pápa-menü, amihez ajándék pápa-képet adtak... :D szóval no comment.

Egyébként, mikor Eszter itt volt, már akkor lehetett kapni pápás szuveníreket... kereskedők, kereskedők...

október 26. 13:00 Erasmus-Welcome party

Na hát igen. Ezt is teljesen praktikusan, teljesen jó időpontba szervezték. Október végén. A céllal, hogy a tanulmányi ügyekben felmerülő problémákat meg tudjuk kérdezni az illetékesektől (tárgyfelvétel szeptember 30-án lezárult) illetve megismerjük a csoporttársainkat. Október végén????? Ez komoly? :D

Na dehát ez van. Ezt kell szeretni. Legalább ingyen megebédeltem. :)

Hajnali futás, spanyol lecsó, patatas bravas és a tervek...

Tegnap reggel összeszedtem minden erőmet és hajnalok hajnalán (itteni időszámítás szerinte reggel 8-kor) kimentem futni a partra. Azért hajnali óra ez, mert itt TÉNYLEG fél10-10 óra előtt nem kezdődik el semmi... Mikor 10 óra körül jöttem vissza az albiba, tömve volt a metró munkába-igyekvőkkel. Meg sok érdekes arccal. Például egy nő a tömött metrón körmöt festett. Egy másik meg szemöldököt szedett. Érdekes, érdekes... a hülyeség nem nemzethez kötött :)

A reggeli tengerpartról meg annyit, hogy gyönyörű :) De annyira. Jó érzés volt, hogy pont mikor leértem, ért el a nap olyan szintre, hogy átsütött az éjjeli felhők fölött és rózsaszín volt az ég, kék volt a tenger... és meleg volt. És nyugalom, csak az a néhány futó meg kutyát-sétáltató emberke mászkált kint. Nagyon szép volt. :)

Aztán visszatérve, elkészítettem életem első spanyol-lecsóját (nincs TV-paprika, ezért pritamin-paprikából...) és egész finom lett. Kicsit talán elsóztam... de akkor is. Az Enyém.

Aztán délután elmentem és végre beiratkoztam az egyetemi könyvtárba, meg kihoztam pár könyvet... szakdogához, házidogához... ilyesmi. Utána meg óra... 3 órás. Amiből 1óra 15 percig egy filmet néztünk a rossz munkahely következményeiről. A film franciául volt. Katalán felirattal. És ha valamit végképp nem értettünk, a pasas spanyolul kezdte el magyarázni. Ezután spanyolul kellett megvitatnunk az egészet, amiből kb annyit értettem a végén (mivel 3 óra alatt egy másodpercnyi szünet sem volt), hogy mozog a szájuk az embereknek és hangokat adnak ki... de SEMMI MÁST. Szóval elég agyleszívós óra volt.

De utána elmentünk tapasozni Raquellel meg Tássiával... amiből valójában egy normál vacsora lett... este 10 után. No comment. Viszont életemben először ettem tényleg finom Patatas Bravast (sült krumpli (nem hassábburgonya) fokhagymás, majonézes szósszal).

A vacsora után meg még jó sokáig maradtunk, beszélgettünk. (igenigen, spanyolul!!!) És most egyelőre tervezzük, hogy december elején elmegyünk Andalúziába (Sevilla, Málaga, Granada...) Én személy szerint Malagát támogatnám, mert délebbre van és mert tengerpart. :) Onnan kb 20 euroért át lehet menni Sevillába. ott lehetnénk egy éjszakát, aztán visszafelé le Cádizhoz, megnézni az óceánt, meg utána Gibraltárhoz... és vissza Málagába. Granada nem nagyon akar beleférni... :( Főleg, hogy vonattal mennénk oda és valamiért abban az időszakban nincs oda vonat. Na majd meglátjuk. Meg egyébként is 5 napunk van rá.

Ma meg megyünk moziba. Még nem tudom, mikor, nem tudom, mire... Remélem az új, facebook-os filmet nézzük meg (La red social), mert az nem csak hogy érdekel, de jó a szakdogámhoz is! :)

Most pedig végre megiszom a már kihűlt teámat... aztán nekilátok a könyvtári könyvek olvasásához.

Castilla, Figueres, futásss és arról, hogy öreg vagyok.

Na jól el vagyok tűnve. :) Azt se tudom, miről írtam utoljára. Igazából mindegy is. Zajlik velem az élet (az elmúlt két napban éppen nem annyira). Voltam Salamancán, ahol iszonyú hideg volt, viszont gyönyörű kis hely. De ennek a kisvárosnak a megismerése is csak megerősített abban, hogy Barcelona a nekem való hely. :) Még mindig ez a "best" minden tekintetben. Voltunk még Ávilában és Segoviában is. Ávila Spanyolország leghidegebb pontja, viszont a második város, ahol a legmagasabb a napos órák száma (hűűű, ez szép magyaros lett :) ). Segovia sokkal szebb (meg lehet közrejátszott az is, hogy melegebb volt, meg már félig elindultunk hazafelé...vagyis vissza Barcelonába.)

Salamanca azért érdekes, mert rengeteg történelmi dolgot, különlegességet lehetett megtudni. Lehet, csak az idegenvezetőnk volt nagyon jó, de kb mindent megértettem abból, amit mondott. :) És nagyon izgalmas volt. Mesélt a békákról, amik lényegében a  város szimbólumai. Gyakorlatilag bárhova mész, úgy érzed magad, mintha a miskolci kocsonyafesztiválon lennél. Békák, békák és békák. Az egyetem épületén van egy rakat kőből faragott forma és az egyik koponya fején csücsül egy kb 2 cm nagyságú béka. Aki ezt megtalálja, az visszatér Salamancába. Így tartja a mondás. :) Én csak segítséggel találtam meg. Ez nem tudom, mit jelent. :D

Aztán van ott olyan, hogy kagylós ház, amire kívülről iszonyú sok kagyló-szobor van nyomkodva. Meg van a NAGY katedrális, ami lényegében nem is egy, hanem kettő. Egy román és egy gótikus összeépítve, aminek az egyik bejáratánál a kőfaragásba bele van vésve egy nyúl, amit mindenki megfogdos, meg egy asztronauta!!!! Igen. egy asztronauta. Ennek a története sajnos nem volt világos. Majd, ha egyszer rászánom magam, utánaolvasok. De valami olyasmi volt (bár nem merek rá megesküdni), hogy a VH idején lebombázták egy részét az épületnek és a restauráláskor ezt egyfajta "vicc"-nek szánták. :)

Aztán mi is volt még... jaaa! Igen. Minden városkának van ugye egy központi tere Plaza Mayor-ja... így ennek is. És ez a tér nem téglalap vagy négyzet alakú, hanem trapéz!!! :) így a napocska mindig szépen odasüt, ahova kell neki. :) Ezt már egyszer próbáltam elmagyarázni Tominak, de nem sikerült. Így elég lesz, ha beéritek ennyivel: a nap mindig jó helyre süt. :)

Aztán Salamanca után elkezdődtek a dolgos hétköznapok, suli, meg megfázás. Isteni volt. :) Aztán elmentünk Figueres-be (a szó kiejtése anya kedvéért: "figeresz") a Dalí múzeumbe az egyik csoporttársammal, Raquellel. Ő perui, azon belül Limából származik és 28 éves. Kedves lány nagyon. És pont a kirándulásunk napján reggel tudta meg, hogy a brazil pasija egy aljas gazember. Na jó. Ez nem idetartozik. Szóval voltunk Figueresben. Elég jó hely ez is, csak pici. :) A Dalí múzeum meg... wow. Eddig is bírtam Dalít, de mostmár még jobban. Először nem értettem, hogy hogy fogunk majd egy múzeumban 1 óránál többet eltölteni. Aztán odértünk és bementünk a múzeumbe nem sokkal 10 után és 1 óra után végeztünk. Zseniális. Aki egyszer ezen a környéken jár, mindenképp érdemes megnézni. Bár elég bizarr és a pasasnak komoly fixációi voltak, meg valami baja volt a gyerekekkel is... mégis, amiket alkotott, mind a látás megtévesztésére épülnek. Nagyon jó dolgok. A fénykép sem tudja igazán visszaadni. Ott kell lenni és kész.

A múzeum után elmentünk a kastélyba, aminek nem jut eszembe a neve... talán San Fernando... vagy nem tudom. Az is szép hely volt, csak nekem túl történelmi. lerombolt vár (kastély... várrom) és mész mész... és volt "Autoguía"-nk, mégsem tudtuk, mikor hol járunk :D Mindenről megtudtunk valamit... de annyira nem volt nagy szám. A kilátás meg az idő viszont fantasztikus volt. Nagy szerencsénk volt. A sétánk után beültünk ebédelni egy helyi kis étterembe és ha jól éreztem, valami fokhagymás szószt adtak az egyik húshoz. Teljesen lehidaltam, mert eddig itt fokhagymás kajával egyáltalán nem találkoztam! Viszont meg kellett ismét állapítanom, hogy a spanyol kajákban semmi különleges nincs. Annyira egyszerűen készítik el. Ez volt Salamancán is, mikor elmentünk, hogy megkóstoljuk a culchillón-t vagy valami ilyesmi nevű dolgot... lényegében egy szelet lesütött hús volt, némi sóval meg borssal. Ennyi. És az ebéd után kérdezte az egyik katalán srác, hogy "na hogy ízlett?"... én meg mondtam neki, hogy jó-jó...de ebben mi a különleges? Nem lehet összehasonlítani a magyar pörkölttel vagy sajtos hússal... vagy nem tudom. Bármivel, amit otthon készítünk. Lehet, kicsit meg is sértődött... majd hozzátette, hogy itt a hús minősége a lényeg. Mert ez nem akármilyen hús. Aztán ráhagytam. :)

Na igen... szóval ez volt hétfőn vagy kedden. Nem emlékszem. A lényeg, hogy másnapra még betegebb lettem. Kúráltam magam, de nem akart múlni... :( Egyébként már jól vagyok, de az az egy hét kicsit húzós volt.

Aztán most vasárnap voltam adventista istentiszteleten. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen történik majd velem. Jó, nyilván nem az istentiszteletre mentem, hanem Raquel miatt, mert Gospel-kórusban énekel és felléptek. Szóval megnéztem. Egész jó volt, de nem lehet utolérni a Herman-vokált vagy az Egressy-kórust... :) Maga az istentisztelet meg... esettanulmánynak tökéletes. Érdekes volt, mert kb úgy éreztem magam, mint az amerikai filmekben. Rengetegen voltak és teljesen vegyes népek. Voltak feketék, távol-keletiek, arabok, spanyolok... meg ezerféle ember. Voltak nagyon elvakultan hívők, akik egész idő alatt csukott szemmel, felemelt kézzel énekeltek minden dalt. (ilyen Oh, happy day...-stílus volt mind) Meg voltak szolídak.

De a templomuk lepett meg leginkább. Egy borzasztó modern, légkondicionált helység, ergonomikusan kialakított padokkal, külön helyek voltak kijelölve, ha valaki kisbabával érkezik. Mindenki magára ragaszthatta belépéskor a nevét... na és a prédikáció. POWER POINT-ról ment!!! Nem hittem el. Mikor beléptünk, mindenki kapott egy lapot, amin ilyen "gap-filling"-feladat volt. És a prédikáció alatt a helyes válaszokkal ki lehetett tölteni. :D (a hiányzó részek a prédikációban voltak elrejtve). Maga a pap angolul beszélt, de aki spanyolul akarta hallgatni, szabadon vehetett a hátsó sorokból egy kis masinát... tolmácsgépet. Szinkron tolmács fordítja a prédikációt folyamatosan. A téma pedig a különböző testek voltak. Hogy van az evilági test, meg a spirituális test meg a halhatatlan test... és erről szólt az egész, bibliai idézetekkel teletűzdelve.

Mondom, nagyon tanulságos volt.

Utána meg Raquellel meg egy másik csoporttársunkkal, Tássiával (brazil lány) a Sagrada Familia mellett egy "kis" büfében ebédeltünk. Ilyen Trófea-étterem jellegű. Befizetsz 11 eurót és annyit eszel, amennyit akarsz. Úgyhogy végre ettem értelmes levest (bár azért én finomabbat tudok csinálni...:P), meg töltött padlizsánt, meg ezerféle salátát, gyümölcsöt. :) Szóval az is tök jó volt. Főleg, mert velük kénytelen vagyok spanyolul beszélgetni, így talán ebben is fejlődök :)

Aztán ezen a héten mi is volt? Ja! igen. Voltunk futni Rékával 2x is. És nagyon jó volt. A tengerparton futni, süt a nap, fúj a szél és végig a tenger....hm.... Ez azért nem akármilyen szituáció. Meg a tengerparton vannak kitéve kondigépek, amiket bárki szabadon használhat. És ebből is van egy csomó... és nagyon ötletes. És! Nincsenek megrongálva. :) Szóval elkezdtem sport-woman lenni. és erről jut eszembe: vettünk futócipőt és életemben először önkiszolgáló kasszánál kártyával fizettem! persze Réka segített, de olyan jó volt. Büszkék voltunk magunkra nagyon. :) Meg aznap beszereztem sok-sok meleg ruhát (na jó. igazából egy pulcsit meg egy újabb garbós nyakú rövidujjút...)... és azóta már kaptam kölcsönbe egy hálózsákot, amivel takarózhatok, így nem fagyok meg reggelente. Szóval kezd helyreállni a fizikai egyensúly.

A suliban meg mostanában... hm. prezentáltunk egyszer, ahol kb felolvastam 2 db diát és megdicsérték, milyen szépen olvasok. Bár ilyen szépen beszélnék :) Meg azóta kaptunk új feladatokat, és most kell írni egy kritikai összefoglalót egy spanyol cikkről, összvetve az órai anyaggal... meg egy másikat egy 28 oldalas angol cikkről, szintén valami hasonló feladatként. De annál megengedte a tanárunk, hogy angolul írjam meg, ha úgy könnyebb. :) Majd meglátom... Ofkorz könnyebb, de spanyolt tanulni jöttem ki vagy miaszösz.

Egyik órán meg munka-hely jellemzést csináltuk és megnéztük, kinek, mi volt a legrosszabb munkája... és én nyertem :D Az adósságbehajtástól nem volt rosszabb. Csodás.

Aztán közben az eltével is kezdenek lassan megoldódni a gondok. Kezd körvonalazódni, milyen órára mit kell csinálnom és meddig. A szakdoga címem is megvan, úgyhogy ha minden és mindenki úgy akarja, talán nyárra diplomás kislány leszek. :)

A TDK is halad. Egyre több kitöltött kérdőív érkezik vissza... szóval lassan, de biztosan minden jó lesz.

jaa! Meg még azt akartam elmesélni, hogy tegnap elmentem az itteni Erasmus-os kocsmába/bárba... és rá kellett jönnöm, hogy öreg vagyok. Az átlag életkor 19-20 év. Már ide is öreg vagyok. Ez hihetetlen. Pedig jó lenne Erasmus-osokkal lenni, de mindegyik olyan kisgyerek és mindegyik angolul hajlandó csak beszélni, mert spanyolul nem tud...

Szóval így élek most. :)

Most csak jelentkezem, hogy élek. Visszatértem Barcelonába Salamancáról. Nagyon hideg volt. 11-12 fok minden nap. De most itt sincs hőség. Kb 17-18 fok lehet. Vennem kell új ruhákat, mert hamarosan meg fogok fagyni :D

Lesz majd részletes beszámoló is, de egyelőre rengeteg dolgot kell elintéznem, megírnom. Majd utána.

Ma reggel úgy ébredtem, hogy honvágyam van. Most vagyok itt 1 hónapja. Még sosem voltam ennyi időt egyhuzamban távol az otthonomtól. És még két és fél hónap. Vagyis inkább már csak 2 és fél hónap. (aztán meg persze majd még 3 hét kb)... azért így belegondolva, repül az idő :)

Nincs is annál jobb...

... mint egy olyan mozi után, amiben a film felében megállás nélkül csak kajáltak, hajnali fél 1-kor paprikás csirkét enni tarhonáyval :) (köszi, Réka :D)

Ma meg kiültem egy parkba Kisherceget olvasni spanyolul, aztán meg elmentem a Lefties-be, meg a Mango-ba és vettem két szép, viszonylag vastagnak mondható felsőt, összesen 16 €-ért. Azért átlagban nem is olyan rossz. És elkezdtem kacérkodni egy cipővel meg egy 25 €-s dzsekivel is. Még nem vagyok elég bátor.

Viszont vettem egy olyan gyümölcsöt is, aminek elfelejtettem a nevét, de tegnap Réka mondta is és állítólag olyan íze van, mint a körtének, csak vannak benne magok is. Kíváncsi leszek. Meg csináltam a másik Réka (Béé :)) hatására curry-s csirkét.

Meg elkezdtem gondolkozni, mit vigyek magammal a hétvégére. Nem tudom, milyen idő vár rám ott. Itt most nagyon meleg van (átlag 25 °C)... No majd kiderül.

Most megyek, olvasok még spanyolt, meg szótárazok, aztán csinálok egy kávét és eszek hozzá csokis-fánkot :D (asszem az érkezésem után sikeresen leadott 5-6 kg visszatért. :( ), utána meg fél8-tól megint órám lesz.

Napi pozitívumok

• kapok szoctámot
• kapok Erasmus kiegészítő támogatást (ezen két dologért köszönet Tominak a papírok leadásáért :) )
• megérkezett a pénzem a spanyol számlámra, így automatából tudtam felvenni pénzt és még az albit is kifizettem
• voltam a parton és nagyon meleg volt :) (nem gondoltam volna, hogy ennyire meleg van, így csak bikinifelsőt vittem.:( - ezeket egyébként azért írom le, hogy a hugomat megegye az irigység :D)
• végre láttam én is a hirhedt feka-bácsit, aki olyan, mint egy nő :D Készült közös fotó is, amit majd valami idegen magyar fiúk töltenek fel facebookra.
• este moziba megyünk Rékával. Valami új Julia Roberts film lesz... hááá most nézem: az Magyarországon majd csak október 14-én jelenik meg :D A címe: Come, reza, ama (magyarul: Ízek, imák, szerelmek). Csak azt nem tudom, hogy angol lesz-e spanyol felirattal vagy spanyol szinkronos... :)

Szóval ma ezek voltak/lesznek. Álmos vagyok. Kiszívott a NAP. :D

Remélem otthon kellemes, őszi, egypulcsis idő van. :P (tudom, hogy nem :D)


update: most néztem meg, hogyan értékelték eddig a filmet... háááát :D lehet, nem ez lesz életem filmje (mondjuk abból is van egy pár), de nyelvet gyakorolni és egy kicsit Javier Bardem-et látni, megéri. :)

Húúúúú de nagyon elmaradtam itt az élmény-beszámolókkal.

Véget ért a Mercé. Remek. De mi történt azóta? Ja igen! Ígértem videókat. :)

A fesztivál nyitónapjáról is akartam feltenni videót, de a szerver nem engedte, nem tudom, miért. :( Pedig a hangulat nagyon átjött volna :) Így egyelőre ezt a mozgó zenekart mutatom meg. :)

És ha feltöltött, megpróbálom beilleszteni a Correfoc-os (Tűzfutásos) videot is.

Amíg meg tölt ez a izé, elmesélem, hogy végre felvehettem a tárgyaimat, miután a sztrájk napján 1 órás hegyen felfelé sétával beértem az egyetemre, majd másfél órát vártam a kedves hölgyre, aki mikor meglátott, közölte, hogy nem tudok elég jól spanyolul, így meg se próbáljak spanyolul felvenni kurzust. Majd kiderült, hogy itt a kurzusok 90%-a nem egy, hanem kétféléves, így nem is tudnám őket elvégezni, de szerencsére van 3 darab, ami mégiscsak jó. Mellesleg ebből kettő olyan tárgy, ami egyébként is fel akartam venni. Szóval jippííí. :)

Feltöltött az első video, most próbálok még egyet.

Szóval ezen a videón látszanak a durranó petárdák és a doboló emberkék és a táncoló emberkék és hogy mindenkinek be volt tekerve valamivel a feje, merthogy a petárdák... :)

Szóóóval ugye szerdán sztrájk volt, de előtte kedden voltam még egy társasjátékozós, beszélgetős kis találkozón, ahonnan hajnali 1kor indultam volna haza éjjeli busszal. Ami már nem járt! :D Mert már sztrájkoltak (igaz, éjféltől van szerda...). Szerencsére azonban volt a buszmegállóban egy megnyerő külsejű fiatalember (az első jóképű pasas Barcelonában! :D), aki leszólított, hogy nem tudom-e, miért nem jön a busz. Aztán okosan kitaláltuk, hogy már elkezdődött a sztrájk. Erre haza akart menni taxival, én meg közöltem, hogy nem fizetek taxiért, inkább gyalog megyek és hogy egyébként indulok is. :) Erre mondta, hogy jön ő is. Beszélgettünk (persze spanyolul), kiderült, hogy paraguayi és fogalma sincs, mi az az "Hungría" (gyengébbek kedvéért Magyarország). Folyamatosan Ukrajnával keverte. (értitek ezt? Ukrajnát vágja, hogy létezik, de Hungríát nem...) Beszélgettünk, amennyire értettem a "Sudamericano"-spanyolját (ezek a dél-amerikaiak borzasztó hangokat használnak beszéd gyanánt...), majd kb fél úton járhattunk, amikor lestoppolt egy taxit, ami majdnem hazáig hozott (azért nem teljesen hazáig, mert azért nem akartam, hogy tudja a fiúka, merre is lakom. Fő a bizalom, de nem a végtelenségig...) És ami a legszebb, a srác kifizette az utat :) kb 3 km volt és figyelem: 5,25€!!!! A pesti taxisok ehhez képest filléreket kérnek. Ráadásul a srác tudott egy rövidebb utat (mert ugye már évek óta itt él), és még így is ilyen drága volt. Mi lett volna, ha naívan beülök egy taxishoz, egyedül. Simán átfurikázhatott volna a városon :D

Szóval így esett első taxizásom Barcelonában. Ingyen.

Aztán sztrájk utáni nap nem csináltam szerintem semmi extrát, legalábbis nem emlékszem. Jaaa! De. Vettem egy íróasztalt az IKEA-ban :) Meg mappát, meg szép, piros lámpát, megszürke bögrét, meg színes vállfákat, meg IKEÁs papucsot :) És az egészért fizettem 10 000 Ft-ot (átszámítva, úgy, hogy nincs kint nálam az Ikeás kártya, amivel még plusz kedvezmény is járt volna). Viszont tök jó érzés volt egy olyan helyen lenni, ami Pesten is van és kicsit "otthon" éreztem magam. :) Meg büszke voltam magamra, mert megebédeltem, ittam kávét is, 6€-ért. Ez is ugye IKEA-kártyával olcsóbb lett volna...na de sebaj. Okosan hagytam otthon, hogy idekint úgyse használom. :)

Aztán hazacipekedtem az asztalommal, és boldogan kicsomagolom, mikor is a legelső rajz azt jelzi, kerítsek egy csavarhúzót (csillagfejűt meg simát is). Remek. Miért nem szólt senki, hogy ez nincs a dobozban?! :D Úgyhogy vártam a csodát. Ami meg is érkezett Az Anyuka képében, aki hozott nekem csillagfejű csavarhúzót . Muy bien. Miután elkezdtem összeszerelni, egy ponton gyanús volt, hogy két lyuk rossz helyen van. Ezek hülyék, elb*szták. Mérges is voltam. Aztán szerelem, szerelem... és az utolsó lecet kellett volna a helyére illeszteni, mikor megvilágosodtam, hogy nem ők rontották el, hanem én. Az egészet. :D Úgyhogy szétszedtem mindent és újra összeraktam. De mostmár kész, működik. :)

Aztán pénteken elmentem meglátogatni Orsit meg Rékát (két volt osztálytársamat) Valenciában. Vonatocskáztam 3 óra 25 percet és igencsak drága a vonat, de az megnyugtat, hogy ez nem a máv! :) Kényelmes, nem fagysz meg rajta a légkonditól, de nem is sülsz meg a melegben. Valahogy képesek középhőmérsékletet kialakítani... Az ülésen mindenkit egy fülhallgató várt, mert a karfába beépített hang-berendezés van. Útközben filmet vetítenek, meg zenét is hallgathatsz, különböző frekvenciákon. Mondjuk ezen a technológián van még mit javítani, a hangminőség cseppet sem tökéletes, a fülhallagtó pedig kb olyan, mintha fazékból hallgatnál valamit, de ennek ellenére mégsem rossz dolog ez. :) Főleg, hogy a vasút végig a tengerparton megy. Elég szép ám :)

Valencia megint csak tök szép hely, de kevés volt az az idő, amit ott töltöttem. Odaérkeztem péntek este fél9-kor és vasárnap már jöttem is vissza a 13:08-as vonattal. Valóban sokkal melegebb van, mint Barcelonában. Szimpatikus kis város, főleg az az ex-folyómeder, amit parkká alakítottak és átszeli az egész várost, meg az odaépített szépséges modern nemtudommicsodát. :) Meg voltunk a katedrálisnál, a Plaza de la Virgenen... De a legjobban az tetszett az egész helyben, hogy nem annyira katalánok, mint a barcelonaiak, ugyanis ott legalább mindent spanyolul (is) kiírnak. Itt nem. Minden katalánul van.

Egyébként annak ellenére, hogy tényleg NAGYON tetszett és szívesen visszamennék még egyszer-kétszer, azért még mindig Barcelona a No.1. :)

Ma pedig büszke voltam magamra ismét, mert reggel részt vettem a mesterképzéses évnyitón, utána kaptunk reggelit (croissant+kávé+narancslé), aztán kiderült, hol lesz ma az órám, meg megismertem pár évfolyamtársam, aztán megszerelték a letiltott netbankomat (igen, erre is csak én vagyok képes :D), aztán beszereztem a beiratkozási papírjaimat, és közölték, hogy a tanulmányi szerződésemet módosítani kell, amit alá kell iratnom előbb az otthoniakkal, majd itt, majd hazaküldeni. :D Szóval bürokrácia. Aztán átutaltam egy rakat pénzt, hogy mehessek hétvégén Salamancába (meg Ávilába meg Segoviába)... utána pedig este elmentem az órámra és olyan jó érzés volt, hogy befogadtak a hallgató-társak :) értettem nagyjából, amiről szó volt, sőt! Még hozzá is tudtam szólni! :) És a többiek megdicsérték a spanyolomat :) Úgyhogy végre egy kis pozitív visszacsatolás. :) És csak hogy emeljem a tanulmányaim színvonalát: az a szakirány, aminek az óráját most végzem Spanyolországban a legjobb. Meg világviszonylatban is elég jó helyen van... Van egy lány New Yorkból, meg egy másik Bostonból... meg két perui, két argentin, egy olasz, meg pár spanyol... Szóval elég vegyes társaság. Na de a lényeg, hogy ezt a programot az idei évtől félévente 8000 euroért lehetne elvégezni. 8000 euro. Te jóég.

Szóval remélem jó lesz ez a félév mostmár. (az otthon egyetemi viszonyokról inkább nem írok, mert csak felhúzom magam. A lényeg, hogy most úgy érzem, jobb lesz, ha csúszok egy félévet-évet....)

Ja!!! És visszaigazolták, megyek Salamancába hétvégén :) És amit elfelejtettem írni, pénteken megérkezett az ösztöndíjam, úgyhogy most aztán gazdag vagyok :D

Ma megyek Valenciába. Ösztöndíjam továbbra sincs. Szerintem mire hazaérek, lehet hogy átutalják.

Ezt most csak úgy kis spanyol zenének :) (majd legközelebb élménybeszámolok is)

Vajon mennyire vagyok kocka, ha elmentem, hogy beüljek egy bárba, ahol csináltattam volna ESN kártyát, meg találkoztam volna más Erasmus-osokkal, de nem találtam meg a helyet és mindenki hülyének nézett, mikor megkérdeztem, merre van... ezért hazafelé jövet bementem egy könyvesboltba és - holott eddig a megnemérkezettösztöndíjamra hivatkozva nem vettem magamnak meleg ruhát 8-10 euroért, mert drága, most viszont - megvettem két könyvet 17 euroért.... ja, kérdőjel, mert ez egy kérdés volt.

De mentségemre szóljon, hogy mindkettő spanyol nyelvű és a célom, hogy hátha tanulok belőle szép, új dolgokat. :) Az egyik A kis herceg, a másik meg egy vicces novellákat tartalmazó kötet. :) Szóval azért mégiscsak hasznos. Csak az a gond, hogy jelen pillanatban nem lesz tőle kevésbé "hidegem"... :)

Mercé 3-4. nap

Na hát a Mercé második fele kicsit jobban alakult már. Szombaton délután elmentem egy ESN-es piknikre. Nem voltunk sokan, de megismertem 2 magyar srácot (Gézát és Viktort), meg kaptunk 1-2 feladatot is... nem volt nagy mókázgatás, de azért egész kellemesen telt. A parkban egyébként láttam egy bigyót, ami egy nagy kerék, amiben három fazon ült, akik zenéltek (egy szaxofonos, egy dobos meg egy gitáros) meg a két szélén ült két másik pasas, akik mozgatták az egészet pedálokkal. Az egésznek olyan hangulata volt, hogy vonultak végig a parkon... :) Nagyon jó volt. (van róla video, amit majd fel fogok tölteni...)

Aztán este volt ismét egy bazinagy tüntetés a városban, amibe sikerült belebotlanom, majd utána kezdődött a Correfoc, amikor az általam már látott sárkányok szájába petárdákat dugdostak és ezzel vonultak közel 2 órán keresztül végig az utcákon...Hát nem mondom, hogy nem volt ijesztő, mikor a fejed felett robbantak szét ezek az izék... De legalább jó pszichológiai kezelés volt. Már nem félek a pirotechnikai cuccoktól :D

Aztán lementünk a partra egy Erasmus-os társasággal (számomra sok új arccal), hogy megnézzük a tüzijátékot. Hű. Hát, így közelről azért ezerszer jobb volt, mint a kikötőből. A mi augusztus 20-ai tüzijátékunk egy lájtos kis szárnypróbálgatás ehhez képest. Aztán kitaláltuk, hogy elmegyünk valami koncertre... de hárman (Mika, aki egy finn srác, Petra, aki magyar meg én) lemaradtunk, amíg a többiek pisiltek, így szétváltunk és utána egész este már csak megpróbáltunk találkozni velük, kevés sikerrel... Szóval sétálgattunk fel-alá, aztán eljutottunk Mika haverjaihoz egy bárba, ami a tőzsde elvén működött. A piáknak nem volt fix ára. Ha vettél valamit, annak az ára megemelkedett, ha volt olyan ital, amit már nagyon rég nem vett semmi, az baromi olcsó volt és naponta egyszer (nem lehetett tudni, mikor) volt egy összeomlás. Ilyenkor minden olcsó volt. (egyébként drága hely.)

Aztán vasárnap egész nap nem sok mindent csináltam, délután mentem be újra a városba, de végül a tengerparton kötöttem ki, ahol nagyon-nagyon-nagyon hideg volt, ennek ellenére voltak strandolók. De csináltam sok fotót, mert naplementekor jók voltak a fények, nagyok voltak a hullámok, szóval abból majd azért ide is töltök 1-2-t. Utána a városban találkoztam Rékával, vettem egy NAGY adag Pans-os kávét, majd kimentünk a Plaza Espanya-ra, mert ott volt a tüzijáték a szökőkútnál. Alexék is odajöttek, mert ugye hajnalban érkeztek Bcn-ba. Úgyhogy egy 20 fős magyar társaság verődött össze... A tüzijátékra nem voltak szavaim. Gyönyörű volt! Olyan zenei mixet csináltak az egészhez, hogy wow. Volt egy olyan rész, mikor megkértek mindenkit, hogy gyújtsa meg a náluk lévő csillagszórókat (nálunk nem volt persze :D) és amíg állt a rengeteg ember a csillagszórókkal, ment a tüzijáték, kicsit lájtosabban és John Lennon-tól az Imagine szólt. Volt egy hangulata, az biztos. :) A tüzijáték után meg elindultunk, útközben összetalálkoztunk Gézával meg Viktorral is, meg egy török pasassal, akinek magyar barátnője van... és tök fura volt úgy végigvonulni a Paral°lel-en, hogy magyarokkal vagy körülvéve :) Aztán Alexék (illetve Alex pont nem!:D) éhesek voltak, úgyhogy megálltunk a Poble Sec-nél bárokban (több-ben, mert egybe nem fért volna be mindenki), majd hajnali 3/4 1-kor elindultunk haza. Jelentem! Nem tévedtem el (bár térkép volt nálam, úgyhogy még szerencse! :D), elvileg a többiek is hazaértek... én viszont mikor kimentem volna az éjszakai buszhoz a Plaza Catalunyara, rájöttem, hogy a Mercé miatt az egész össze-vissza le van zárva, ráadásul virrasztó tüntetők ülnek és tüntetnek a bank előtt... úgyhogy kb negyed órámba telt, mire rá tudtam jönni, hogy honnan megy a buszom. De megtaláltam! (és igen, kérdezősködtem, de mindenki ugyanolyan tanácstalan volt, mint én...)

Aztán ma meg büszke voltam magamra, mert végre találtam a boltban valami tejföl-szerű-képződményt (csak itt vmi friss sajtnak vagy minek hívják...), így csináltam salátaöntetet, meg találtam rizst is, meg ilyen pácolt hús-félét... szóval végre valami táplálót is ettem :)

Este meg megyek 7re valami bárba ESN (Erasmus Student Network) kártyát csináltatni. Holnap meg churrost enni! :) Meg asztalt meg kislámpát venni, meg asszem valami összejövetel lesz holnap este is. :) Úgyhogy jelentem: az élet elkezdődött. :)

A Mercé további menetének és eseményeinek bemutatása előtt el kell mondanom egy roppant érdekes eseményt. Ugyanis nem tudom, miért meg hogyan, de jari (a finn srác, akivel beszélgettem a lakásavatón) barátnője Szingapúrból bejelölt ismerősnek facebook-on. Ööö. És fogalmam sincs, hogyan, és miért és mit akar. De most azért kicsit megijedtem. A féltékeny nő nem egy kedves jószág. És ráadásul, ha tényleg az is, teljesen alaptalanul. Írtam neki, hogy árulja el, honnan kellene őt ismernem, mert hivatalosan tényleg fogalmam sincs, ki ő (de pasi megmondta)... úgyhogy most kíváncsian várom a fejleményeket. :D

La Mercé 1-2. nap

Tart a Mercé... Eddig nem sikerült nagyon bevonnom magam a dolgokba. Minden este eltoltam azzal, hogy nem volt nálam elég meleg ruha (igen, igen baromi hideg van!)

Viszont látom, hogy mennyire jó is ez... remélem majd ma már kicsit jobb lesz. Minden :)

Minden este van tüzijáték a tengerparton (asszem már kezdem megszokni és nem félni a durrogástól. Ezaz. önmagam kezelése. :D) Tegnap találkoztam Rékával egy picit, beültünk egy Clara-ra (ami itt lényegében a citromos sör, csak fanta citrom+sör.) Mindig ledöbbenek az árakon. Ez a 3 deci (talán volt annyi) italocska 2,30€. És nem elit helyen voltunk. Engem a Szimplára emlékeztetett ("kert nélkül", ahogy Réka hozzátette :)).

Továbbá kapott a város egy mínusz pontot: itt is vannak denevérek!!! Mindenhol. Azt hittem, itt legalább elmenekülnek...de nem.

Ja! És meg kell állapítanom, hogy bizonyos angolok pöcsök. Elnézést a kifejezésért, de nincs rájuk jobb szó. Tegnap volt egy felvonulás, ahol ilyen óriás bábuk mentek végig az utcán (van róla videó-részlet, majd feltöltöm, csak most nincs időm) és tele volt minden emberekkel. És előttem állt néhány angol, akik megállás nélkül arról pofáztak, hogy ez a sok ember, meg hogy képzelik, hogy át akarnak menni az úton, meg lökdösődnek...meg blablabla... meg hogy "Londonban ilyet nem lehetne csinálni"... aztán volt egy törött lábú fazon, aki át akarta kelni az úton és nem akarták átengedni, mert "mindenki itt mászkál át" (talán nem a gyalogos átkelő-résznél kellett volna megállni... És a végén, hogy nehogy valami csúnyát szóljak rájuk, inkább leléptem.

Egyébként tegnap előtt (hála a katalán nyelvű programnak) sikerült egy kormány-ellenes tüntetésbe keverednem :D Kicsit meglepődtem, mikor táblás emberek között találtam magam, akik a megnyitón minden politikust kifütyültek...

Ja! Meg még valami: szeptember 29-én egész országos általános sztrájk lesz. Ami azt jelenti, hogy tömegközlekedés, távolsági közlekedés nem lesz (naponta 4 járat.... az meg egy ekkora városban/országban... :D) és mindenkit kérnek, hogy ne dolgozzon. Hatalmas plakátok, transzparensek vannak mindenhol "Vaga general 29 S" :D Az egészben a legviccesebb, hogy nekem aznap van "randim" a dékánhelyettessel. Már írtam neki emailt, hogy mi lesz így... amire azt a választ kaptam, hogy "a dékánhelyettes úr megerősítette, hogy a sztrájk ellenére bent lesz az irodájában." Szóval már megterveztem, hogyan jutok oda gyalog. 50 perc-1óra... Nem gond.

Éééés, ha eddig szidtam az otthoni nacionalistákat, mindent visszavonok! (najó, nem. csak kicsit átértelmezem) A katalánoknál nacionalistább emberek NINCSENEK. A Mercé megnyitóján odajött hozzám egy öreg bácsi és elkezdett magyarázni, hogy a spanyol nagyon rossz, a katalán nyelv sokkal szebb, eredetibb, jobb. A katalánok jobbak, mint a spanyolok. Huhh. És aztán elkezdtem figyelni a színpadon álló fazon beszédére (ami katalán volt, tehát kb annyit sem értettem belőle, mintha spanyol lett volna) és az össz-info, amit le tudtam belőle szűrni az az volt, hogy "katalán, katalán, katalán"... kb minden 3. szó. Szóval éljen! Nem is Spanyolországban vagyok, hanem Katalóniába. A spanyolok csak "kisebbség"...Erről ennyit.

Ma meg megyek a Ciutadella parkba pic-nicezni. Fejet hajtok az Erasmus-akarat előtt és elmegyek az első igazán Erasmus-os, igazán UB-s (Universidad de Barcelona) találkozóra. Majd meglátjuk, mi lesz.

Este megint tüzijáték, előtte meg találkozom Yuxiao-val, elmegyünk valami "Chinese show"-ra :) Aztán remélem a ma éjszaka nem ér véget ismét 11-kor...

Múlt hét csütörtök-péntektől... már nem is emlékszem :)

Ahhoz, hogy érthetővé váljon, miért is volt olyan zseniális a tegnapi nap, kicsit korábbról kell elindulnom és bepótolnom az elmaradt beszámolókat... Mivel már nem frissek az élmények, így nem leszek olyan részletes, de azért igyekszem leírni mindent.

Szóóóval egyrészt voltam a La Pedrera-ban, ami egy, a Gaudí által épített csodák közül. A borsos belépő ellenére nagy élmény volt. Nagyon rossz idő volt, hideg, eső, szél... minden. Így a tető megtekintése cseppet sem volt kellemes, viszont kárpótolt a látvány. Hát WOW. Sehol egy egyenes vonal, vagy sarok, vagy szeglet. Minden olyan természetes és természet-ellenes egyszerre :) A benti tájékoztatás persze elég alapos volt, már amennyire egy ilyen művész munkái alaposan és objektíven elmagyarázhatók. Először a tetőre kellett felmenni, onnan látszódhatott volna még a tenger is, de hála az időnek, nem látszott. Viszont azért elég szép volt így is. Meg voltak ilyen nem-tudom-mire-szolgáló faragott ember-szer-valamik, amik kiálltak a tetőből. Elszórakoztam velük. :) Sok fotó készült, de mivel nem tudnék választani, melyiket tegyem fel, így csak néha-néha töltök fel majd egyet-egyet. Többet láthat az, aki megnézi a facebook-ot... és még többet az, aki hazatértem után találkozik velem és megmutatom mindet. :P

Szóval a tető után a padlás-térbe vezettek minket, ami kicsi múzeum-szerű volt. Olyan múzeum-múzeum. Ahol vitrinben ki vannak téve a tárgyak (pl csigák, kukorica, csontvázak). Ezek mind azért, hogy megmutassák, Gaudí minden munkája során a természet formáit veszi alapul. Ezután megnézhettük a lakóteret. Túl sokat nem tudok mesélni róla. Szerintem érdemes megnézni. :)

Szóval volt ez a Pedrera, ami után el akartam menni egy labirintus-os parkba. De hála ismét az időnek olyan eső volt, hogy kénytelen voltam hazajönni. Másnap vagy harmadnap? Nem tudom... összefolynak a napok már... a lényeg:

Szombaton volt egy "kis" lakás-albi-avató Andiéknál, ahova elég sok embert meghívtak. Ilyen tipik international-dolog lett belőle. Nagyon sokan voltunk és gyakorlatilag mindenki más-más országból. Voltak spanyolok (katalánok), volt brazil, lengyel, uruguayi, finn, svájci, iraki, argentin... meg még ki tudja, honnan emberek. Nagyon jól sikerült kis buli volt. Végre beszéltem emberekkel, akik megértették, amit mondok és még válaszoltak is! És kedvesek voltak... szóval élmény volt az egész. Megismertem két finn srácot, akik közül az egyik (nevezzük Jarinak, mert így hívják) kicsit komolyabb érdeklődést mutatott (volna) irányomba... ennek oka egyrészt az általa elfogyasztott nagyobb mennyiségű alkohol lehetett. Másik okot nem tudok. A lényeg vele kapcsolatban még annyi, hogy hajnalban szentül meg volt róla győződve, hogy ha elkísér engem a metróig, akkor eljöhet hozzám és itt aludhat. (persze, hogy nem. De nem fogta fel, vagy inkább nem akarta megérteni) Aztán leléptem olyan hajnali 5-kor, amikor Jarinak sikerült ülve elaludnia egy székben. A rövid sztori vele kapcsolatban egyelőre ennyi.

Viszont a bulit ezúton is köszi Andinak! :) remélem még mindig olvasod a blogot! És remélem, hogy még lesznek ilyen találkozók, ha nem is ilyen óriás méretben. :)

A vasárnap a buli hatására rehabilitációval telt. Hétfőn kitaláltam, hogy felmegyek a Montjuic-re. Ez az itteni "Gellért-hegy". Felmentem busszal (majd lesétáltam, mert rájöttem, hogy a Poble Espanol lejjebb van, mint ahova a busz felvitt.), megnéztem a Poble espanolt, ami gyakorlatilag Spanyolországot mutatja meg kicsiben. Nekem tetszik, bár szép időben jobban bejött volna. Na denem elégedetlenkedek. Aztán felmentem az Olimpiai stadionhoz, amitől kb elállt a lélegzetem. Olyan hatalmas, hogy... ááá. Nem rajongok a sport-létesítményekért, sosem értettem, miért néz meg valaki egy stadiont vagy ilyesmi... de ez valami fantasztikus. Belépsz az egyik végén és eléd tárul egy HATALMAS lelátó, hatalmas zöld füves pálya, ami körül kék futó-sávok vannak... És elképzeled azt, hogy 92-ben itt volt az Olimpia. És ez a stadion tele volt emberekkel, sportolókkal... Fantasztikus. Aztán elmentem a stadion elé/mögé, attól függ, honnan nézzük, ahol a hegyoldalba egy még a stadiontól is hatalmasabb parkot építettek. Itt is fák, zöld gyep, egy hatalmas fehér adó-torony, ami lehet, hogy az olimpia idején a lángot tartotta... nem tudom. Zuhatagos szökőkút, kis patakocska, átriumok, látszik a város, látszik, ahogy szállnak le a repülők, látszik a tenger (még ilyen rossz időben is!). Aztán leértem a park aljába, ahonnan gondoltam, felmegyek a Kastélyhoz. De megint csak rossz buszra szálltam (ezek a buszok...), így csak eljutottam a libegő kiindulópontjához és az itteni sikló felső állomásához, ezért inkább úgy döntöttem, hazamegyek. És milyen okos voltam! Mert miután hazaértem, újra vihar lett. Komolyan, mintha Londonban lennék...

Másnap, kedden kitaláltam, hogy megnézem a Gótikus városrészt, ezért célba vettem pár épületet. Néha eltévedtem....de túléltem. Megnéztem a katedrálist, aminek a belső udvara tele van pálmafákkal, fehér kacsákkal, aranyhalakkal és béka alakú szökőkutakkal... maga a templom gyönyörű. Imádom a gótikus templomokat! Olyan hatalmasok és kecsesek... :)

Aztán véletlenül egy "sárkányok és szörnyek" kiállításon találtam magam. Mai napig nem tudom, mi volt az az épület. :D Aztán eljutottam a Santa Maria templomhoz, ami szintén gótikus. Megnéztem a Picasso múzeumot. Kívülről. Elég volt belőle ennyi is. :) Aztán meg elindultam és megnézem a Besós nevű folyót, illetve a torkolatát. Meseszép (lett volna, ha szebb idő van). Ott van valami hőerőmű is és valami forró víz-szerűséget engednek bele a folyóba, ami utána a tengerbe ömlik. Tényleg szép látvány volt, még így is. Bár kicsit ijesztő is, mikor a távolban már látod a tengerbe lecsapó villámokat, egy gyártelep mellett vagy és közben egyre csak közelednek a szürke felhők a gyárkémények és a generátorok irányából. Közben zúgnak az ipari területen a gépek... és ömlik a forró víz a folyóba és néha pára gomolyog... Félelmetes, de érdekes és szép is. :)

Ezután kezdtem félni az esőtől és elindultam hazafelé, csak gondoltam, előtt megnézem a Torre Agbart (ami a fallosz-alakú torony a város közepén). Mint kiderült, ez egy víztorony volt régebben, csak körbeépítették, így már irodák, boltok vannak benne (ahogy láttam), de ugye bejutni nem tudtam, vagy a közelébe férkőzni, mivel ahogy leszálltam a villamosról (amin a székek olyan ergonomikusan tökéletesre vannak kialakítva, hogy az embernek nincs is kedve felállni belőlük) el kezdett ömleni az eső. De úgy igazán. Ezért leszaladtam a metróba és elindultam hazafelé. A Via Julia-nál (ahol le kell szállnom a metróról) annyira ömlött az eső, hogy a metró bejáratánál nem lehetett megállni a szél és a beverő eső miatt, ezért elindultam az egyébként 5 perces sétára a lakás felé, esernyő nélkül (mert reggel kitettem dacból, gondolva előző nap feleslegesen cipeltem magammal)... Az 5 perc kb fél órának tűnt - már ami a ruháim átázottságát illeti. Szóval egy újabb élmény.

Na és elérkeztünk a tegnaphoz. Igazság szerint az volt a tervem, hogy megnézem Figueres-ben a Dalí múzeumot, de aztán "szerencsére" nem voltam képes reggel 6-kor felkelni, hogy elkészüljek időben és elérjem a vonatot... meg közben mérlegeltem, hogy nem vagyok felkészülve erre az egy napos programra, mivel csak este fél11-re érne vissza a vonatom. Ezért még aludtam egy kicsit és utána eldöntöttem, hogy elmegyek Sitges-be, mivel Jari mesélt róla, meg mondta, hogy ott lakik... Sitges-ről fontos info: ez a melegek paradicsoma. Legalábbis így szokták emlegetni. Vonattal mentem, kb fél óra volt az út, és a vonat a tenger mellett ment. Szóval elég szép volt a kilátás. Meg ezek nem magyar vonatok. Jó, nem is annyiba kerülnek. De ezek két szintesek, légkondicionáltak, sötétített üvegük van és kényelmesek. A látvány meg így, a tengerparton.....hm... nem tudom. Ha sok pénzem lesz, veszek ezen a környéken egy házikót.

Szóval elértem Sitges-be. Meseszép kis város. Az utcái picik, virágosak, az emberek kedvesek (bár csak katalánul hajlandók beszélni...), olyan tipikus pici mediterrán város. :) Kiértem a tengerpartra és szóhoz se jutottam. kék tenger, pici kikötők, homokos part... és nem tipikus turista-város. Itt normál-emberek ÉLNEK. Sétálgattam, elmentem a tegnerpartra, de nem bírtam nagyon sokáig, annyira meleg volt. Minden értelemben. :) Félreértés ne essék! Nem ítélem el a melegeket. Semmi problémám velük. Szívük-joga, hogy azzal éljenek, akivel akarnak... egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni a helyzettel. :D Életemben nem láttam még egy tengerparton ENNYI félmeztelen férfi testet. És nem csak fiatalok. Rengeteg idős pasas van... és annyira fura, mikor azt látom, hogy megérintik egymást, bekenik egymás testét, befutnak a vízbe... ááá. Mint valami filmben. És ami még furább, hogy nők szinte egyáltalán nincsenek. Csak és kizárólag pasasok.

Ettől eltekintve a hely tényleg nagyon szép. :) Állítólag van egy nudista rész is a strandon. De odáig szerencsére nem jutottam el.

Na aztán elkezdtem még sétálni a városban, gondoltam, hogy beülök valahova ebédelni, vagy valami... és csak mászkáltam fel-alá... Már ott tartottam, hogy inkább visszajövök az albiba, amikor az utcán szembejött velem Andi lakótársa, Alina. Csak úgy. Az utcán. (persze nem emlékezett rám, de tudta, hogy ismerjük egymást!) A lány egy őrült görkori-táncos :) Az őrültet szinte szó szerint is lehet venni :D Na és vele elkezdtünk nézelődni. Kiderült, hogy ő a másik finn pasi (akinek a neve Pasi) miatt van itt. Vasárnap eljött ide vele és azóta itt van. Szóval ő sem helybéli... de azért végigmutogatott egy-két dolgot, meg elmagyarázta, hogy lehet itt NEM eltévedni... meg tök jó volt, beszéltem spanyolul is meg angolul is... :) Aztán kiültünk a templom mellé, ahol épp egy esküvő volt (szerdán!), majd kipróbálták a tegnap estére szánt tüzijátékokat. Értitek? Nappal kipróbálták, hogy működik-e a tüzijáték. Semmi biztonsági intézkedés, hogy nehogy valaki szívrohamot kapjon.... vagy a közelébe menjen... Na mindegy. Meglepődtem rajta.

Aztán még sétálgattunk Alina-val és mondta, hogy Pasit várja, mert még dolgozik... és hogy ha gondolom, elmehetnék vele a munkahelyéhez, aztán ők mennek bevásárolni, én meg haza tudok menni a vonattal. Oké.

Arról közben teljesen elfeledkeztem, hogy a két finn srác egy helyen dolgozik és együtt is laknak. :D Szóval mikor végzett Pasi, volt egy kellemetlen találkozásom Jarival is... majd Pasi kitalálta, hogy menjek el hozzájuk én is, főzünk valamit. Én persze erősködtem, hogy nem-nem... de aztán rábeszélt. És így történt, hogy Alina főzött "patatas de los pobres"-t (szegények krumplija... olajban sült krumpli és hagyma) meg hozzá a szokásos kisütött szelet-húst és az egészhez gombás-kéksajtos öntetet. Úgyhogy kitett magáért. :) Közben borozgattunk, beszélgettünk, jó móka volt :)

Aztán hazajött Jari, majd szinte elmenekült. Aztán újra hazajött, elszívott egy szál cigit és addig kijött hozzánk a teraszra, majd bemenkült a szobájába. Szerintem zavarban volt. :D És mint kiderült, szegényke a buli végén ott ült a széken, Pasi mondta, hogy induljanak haza, de ő csak azt hajtogatta, hogy majd velem fog hazamenni, meg nálam alszik. :D Én meg már ott sem voltam. Szóval érthető, miért volt ez a reakció. 

De mindegyis: a lényeg: kicsi a világ. El sem tudjuk képzelni, mennyire. :) És a sok véletlen... hogy mégis Sitges-be mentem, hogy pont összetalálkoztam Alinaval, mikor már épp készültem a vonathoz...Hát minden esetre jó kis nap volt. :)

Ma meg elkezdődött a Mercé, úgyhogy mindjárt összekapom magam és elindulok szétnézni. Este 10-től lesz tüzijáték a Barcelonetán... Oda mindenképp megyek, még ha félek is tőle :D Aztán a holnapi nap megint ilyen önálló-valami lesz, hétvégén viszont remélem, hogy jön velem valaki... pl Andi? :) Akár Diegoval is... :P

Még egyszer bocsánat, hogy nem mellékeltem képeket, de egyszerűen túl sok van ahhoz, hogy mindent meg tudjak mutatni :) Ami fontos, azt a facebook-on mindenki kedvére nézegetheti, like-olhatja! :)

Ma meghódítom a Montjuic-et. Többek között a Poble espanolt, a Palotát, az olimpiai stadiont... ezek a fő projektek, de könnyen lehet, hogy eltévedek :D

Aztán meg asszem a libegővel jövök majd le a tenger felett. ;)

Lesz majd élménybeszámoló mindenről... ígérem :)

Nem, nem most keltem. Most fekszem. Majd mesélek. :)

Hajnali háromkor el kezdett dörögni, villámlani és esni. Azóta is csak esik és esik és esik. És egységes szürke ég van mindenhol. Ahogy elnézem, ma nem fog sütni a nap. Sőt! Még holnapra is esőt mondanak. Hát hova jut ez a világ? Ma akkor is át kell vennem a bankkártyámat.

Minden esetre nem annyira örülök most ennek az esőnek, mert rám szakadt egy csomó szabadidő (csak október 4-én kezdődnek az óráim), így sokat tudnék mászkálni össze meg vissza a világban. De így? Lehet, meg kéne nézni a Dalí múzeumot. Vagy valami zárt építményt.

De legalább a masteres tárgyakat felvehetem, csak előtte "randim" lesz a dékánhelyettessel és le kell adnom az önéletrajzomat. Qué bien!

Tegnap este

Közös vacsora volt nálunk. Snejana főzött, meg a barátja (sose fogom megtanulni a nevét...) és elhívta két barátnőjét. Egy equadori csajt meg egy argentint. Hát... az egy dolog, hogy alapból sem értettem mindent, mert az argentin csajnak speciális "tájszólása" van (rengeteg "s"-t használ a legváratlanabb helyeken), az equadori lány pedig olyan gyorsan és olyan hangosan beszél és SOKAT beszél, hogy esélyem se volt felvenni a fonalat, de mindezt tetőzte az az "orosz bor", ami szerintem rosé-pezsgő, aminek a hatására még többet és még hangosabban kezdtek el magyarázni. Az egészben az volt a legviccesebb, mikor egyszer csak felém fordultak és kérdeztek VALAMIT. Ugyanolyan sebességgel, mint előtte. Nem értettem túl sok mindent, de megpróbáltam értelmesen reagálni, majd kedvesen nyugtázták, hogy oké, én is igazat adok nekik, és folytatták a diskurzust. A főtémákat elkaptam, felfogtam, de hogy közte mi volt... :D Minden esetre tanulságosak az ilyen "beszélgetések". Figyelek és sikerélményként könyvelem el, ha már kezdem kapizsgálni, miről van szó. :)

Az argentin lány pedig pénteken bejön velem a TO-ra a master miatt. Hogy történjen végre valami. :)

Ezt a bejegyzést tegnap kezdtem el, de aztán elment a net, aztán beszélgettem Snejana-val, aztán meg nem tudom, mi történt, de félbe hagytam. Így úgy kell olvasni, mintha tegnap írtam volna.... A végén (majd jelzem) pedig hozzáírtam a mai információ és benyomás mennyiségeket. :)

"Mielőtt sírva fakadnék az egész idióta Bologna-rendszeren (újra), inkább mesélek egy kicsit a mai napomról. Voltam ugye jogi pszichológián, ami egész jó volt, leszámítva, hogy a pasas annyira gyorsan és lazán beszélt végig, hogy alig értettem belőle valamit. prezentációt nem csinált (ezt megértettem. azt mondta, hülyeség.) De vicces bácsinak tűnik, mert mindenki nevetett az egész órán, végig. Szóval valószínűleg, ha érteném, amit mond, tényleg viccesnek tűnne, de így egyelőre kétségbe vagyok esve, hogy hogy a francba fogom ezt a kurzust megcsinálni. Ugyanis a teljesítés egyik 60%-át az adja, hogy órára jogi eseteket hoz be, amikről beszélgetnünk KELL. Arra ad pontot, mennyit kérdezel és milyen jókat... Ojeee. 30% arra jár, hogy milyen vizsgát írsz, 10% pedig arra, általában mennyire vagy aktív (de ezt nem tudom hogyan különbözteti meg az eset-ismertetésektől). Aztán persze óra végén odamentem hozzá, hogy igazából én magyar vagyok és annyira nem nagyon értem mindig amit mond, majd kedvesen mosolygott és nagyjából ugyanolyan sebességgel elmondta újra a követelményeket (amiket akkor is csak nagy nehézségek árán voltam képes felfogni). Szóval kalandos lesz ez az óra.

Aztán gondoltam, eszem ma végre valami normális, főtt kaját, mondjuk az egyetemi menzán. Háhá. Az milyen dolog, hogy kiírják, hogy ilyen menü, olyan menü, de szendvicsen és croissant-on kívül nincs más a büfében?! Úgyhogy hazajöttem és megcsináltam az utolsó csomag zacskós-tésztát is.

Ezután eredetileg el akartam menni a Sagrada Familia-hoz, de közben írt a kínai lány, úgyhogy lehet, hogy majd inkább vele nézem meg. Nem akarok újabb önálló kis túrát. Úgyhogy végül elmentem bevásárolni, vagy legalábbis egy olyan nyugis vásárlást végezni, amikor kenyéren és vizen kívül mást is veszek.

Elmentem tehát a Mercadona-ba (bárki jönne Barcelonába, ez a bolt a legjobb. Viszonylag korrekt áraik vannak, főleg a saját termékeik néha még olcsóbbak is, mint otthon, mégsem ihatatlanok vagy ehetetlenek...). Egy-egy ilyen körút egyébként nagyon le tud fárasztani agyilag. Minden euróban, minden termék ismeretlen. Az első kihívást a TEJ okozta. Először megláttam egy valamit, ami tej-szerűnek tűnt. 2,40€. Baaaa. Hát akkor ezt talán nem. Aztán mellette egy ugyanolyan valami, csak nem világos zöld, hanem világos kék dobozban már csak 0,89€. Egy darabig nézegettem, aztán úgy döntöttem, ez biztos jó lesz. Bár nincs ráírva sehova, hogy "leche", de biztos tej lesz, mert azon a részlegen van. Elindulnék, amikor mögöttem meglátok egy kétszer akkora polcot csak ilyen tej-szerű dolgokkal. Mindnek ugyanaz a gyártója, csak valami zöld dobozos, valami kék, valami piros és persze  van sötét, világosabb és teljesen halvány színű, meg van szürke alapon zöld meg fehér alapon zöld... stb. Valamin állatok sziluettjei vannak, valamin emberek. És rengeteg ár. 0,46€-tól 3€-ig bármilyen... Aztán okoskislány voltam és rájöttem, melyik a szója (amire rá van írva... Soya) :) Tehát 20%-kal lecsökkent a választási lehetőség... Következő lépésben pedig mivel elakadtam, a birka-effektus mellett döntöttem. Abból vettem, amiből a legkevesebb volt! Így hazahoztam egy állatos sziluettekkel ellátott, világos zöld dobozos valamit, amiről azt gondolom, hogy tej. De kitudja?! Az mondjuk megnyugtat, hogy Snejana-éknak is ilyen van itthon. Most néztem meg!!! :)

Aztán elég furi volt pl a mosószer vásárlás, meg öblítő, mert ugyanazok a termékek megvannak itt is, mint otthon, csak teljesen más néven futnak. Pl itt a Coccolino = Mimosino ... De amíg erre rájöttem... Hajjaj :) Ellenben vettem 4 liter öblítőt 4 euróért. Szerintem megérte. Még ha nagyon sok, akkor is. :)"

És innentől kezdődik a mai napom:

Ismét voltam szexuálpszichológián, ahol elvileg csoportokat kell alkotnunk, hogy így dolgozzunk együtt, de én nem nagyon tudok hova kapcsolódni.... szóval még azt sem tudom, hogy fogom ezt a tárgyat teljesíteni. Talán majd megkérem a nénit, hogy találjon ki nekem valami speckó kis dolgot. Passz. De ma legalább már tudtam kicsit beszélgetni spanyol emberekkel is és egészen értettem az óra menetét. Még jegyzetet is tudtam csinálni! WOW.

Aztán találkoztam a kínai lánnyal (Yuxiao-val) és sétálgattunk, meg beszélgettünk. És rá kell, hogy jöjjek, hogy angolból már képes vagyok teljesen folyékonyan beszélni. Jó, hivatalos ügyeket nyilván nem olyan perfekt módon fogalmazok meg, de gyakorlatilag mindent képes vagyok elmondani anélkül, hogy körül kellene írnom bármilyen szót. Ellenben a spanyol... well. Vannak pillanatok, mikor magamon is meglepődök, milyen folyamatosan, milyen sokat képes vagyok beszélni. De azért vannak még itt-ott problémái. Például soha nem voltam képes megtanulni a Subjuntivo nevezetű nyelvtani szabályrendszert (kötőmód), mert ilyen nálunk nincs. Magyarban nincs subjuntivo. Szóval vannak még problémáim, de már fejlődök, érzem magamon. :)
A kínai ismertség egyébként azért jó, mert így legalább kicsit megpróbálom megérteni őket. Például én tényleg azt hittem, hogy Kínában a "csak egy gyereked lehet"-szabály csak ilyen urbán-legenda. Na nem. Tényleg minden családban csak egy gyerek lehet. Aztán megértettem, hogy azért vannak mindenhol kínai/távolkeleti turisták, mert ők nem mennek le pl a tengerpartra. Náluk a fehér bőr a szép és ezért nem is szeretnek a tengerparton napozni, pihenni, pancsikolni. Ezért nincsenek a parton soha!! Vagy ha mégis, teljesen felöltözve és csak csinálnak pár fotót. Volt még sok ilyen számomra "érdekesség", de most ezek voltak a legfontosabbak.

Amit meg a spanyolokkal kapcsolatban megfigyeltem: iszonyú erős dohányosok. Szerintem aki nem dohányzik itt, az nem spanyol, hanem külföldi/turista. És szinte mindenki magának csavarja a cigarettát. És olyan láncdohányosok, hogy amíg utaznak a metrón, már csavarják a következőt és mikor kilépnek az aluljáróból, már rá is gyújtottak. Emellett rengeteg... de tényleg iszonyú mennyiségű dohányzásról leszoktató plakátot látni.

Ja és még egy dolgot akartam leírni. Egy hasznos oldala mindenképp van a kint tartózkodásomnak (persze több is!), mégpedig az, hogy sikerült lefogynom. :) Nem tudom, mennyit adtam le, de már kezdek úgy kinézni, amire vágytam már jó ideje. :) Szóval remek.

Azt hiszem most hirtelen ennyit akartam. Ma megkaptam az ELTE-től az üzenetet, hogy a papírjaim rendben vannak, utalják az ösztöndíjat. :) Viszont a spanyol oldalról még nem érkezett válasz, tanulhatom-e a Master-kurzusokat. De! Végre otthon meghirdették azt a 3 tárgyat, amit ha szerencsém van, elfogadtathatok... Úgyhogy mostmár csak annyi hiányzik, hogy itt is felvehessem és az élet kerek lesz és lesz még egy hetem, hogy szétnézzek a környéken, a városban.... és ne kelljen órára járnom. és akkor nem kell megcsinálnom a jogi pszichológiát meg a a szexuálpszichológiát sem... Szóval légyszi, légyszi... egy kis szerencse most jól jönne. :)

Tegnap volt egy szexuálpszichológia órán. Ugyanolyan túljelentkezés van, mint nálunk otthon... :) De nagyjából értettem mindent. Viszont a katalán oktatási rendszert valaki igazán elmagyarázhatná nekem, hogyan működik. Mert a negyedévek oké. De mi lesz október 27 után??? Mert számomra olyan, mintha akkor vége lenne mindennek és pont. Közismeretit nem hirdetnek második negyedévre.

És még mindig nem járok katalánra, mert kiderült: augusztusban betelt az összes szeptemberi kurzusra minden hely. Szóval majd október 13-tól.

A tanáraim szépen, lassan válaszolnak otthonról. Mindenki házidogát kér. Félév végére egy író gépezet leszek. Meg közben ki kellene találni valami szakdoga-témát és elkezdeni levelezgetni róla valamelyik tanárommal. Na de ennek semmi köze a kint-létemhez. :)

Szóval eddig a katalán oktatási rendszer felülmúlja a magyart. Itt most szeptembertől vezették be a Bolognai rendszert, tehát még abszolút SENKI nem tud SEMMIT. Mindenki azzal nyugtat, hogy majd minden rendben lesz, minden megoldódik... hát jó. Bizonyára, csak mostmár azért kicsit kezd aggasztani. Nem szeretném visszafizetni az ösztöndíjam néhány barom miatt. Mondjuk még meg sem kaptam. Sőt. Összességében semmilyen jelzést nem kaptam arról, hogy megkapta volna bárki is a papírjaimat. Még a rektori hivatalból sem válaszolnak. Spanyol oldalról meg roppant biztató (erős irónia!!!) hírek terjednek az ösztöndíj megérkezésének időpontjáról... De inkább le sem írom.

Egyébként végre megismertem egy kínai lányt és majdnem együtt jártunk katalánra, de aztán mégsem, mert ugye betelt a csoport, neki viszont szóltak még időben előtte, még júliusban, hogy írjon emailt és foglalja le a helyét. Nekem nem írtak ilyet, akárhányszor írtam is nekik... Szóval DISZKRIMINÁCIÓ!!!!

De a lány aranyos, kedves, közvetlen. Tényleg igaz az, hogy a kínai emberek nagyon barátságosak. :) Majd meglátjuk, találkozunk-e még. Egyelőre emailezünk...

Voltam a kikötőben vasárnap, néztem nagy óceánjárókat, fotóztam halakat, meg ültem a mólón, olvastam... :) Tervezem, hogy valamelyik nap végre elmegyek a Sagrada Familiahoz is. Meg a Montjuicre. Most viszont megyek Jogi pszichológiára.

Közérdekű info mindenkinek:

Miért jön mindenki azzal, ha megtudja, hogy itt vagyok, hogy "na és bulizol sokat?"????? Miért ez a legfontosabb? A válaszom: nem. Nem bulizok szinte semennyit, mert per pillanat még nincs kivel/kikkel. És mivel én nem nyomulós típus vagyok, így nem akarok rátapadni senkire, majd lesz valahogy. Remélem.

Öööö ma végül tehát a parton kötöttem ki. Esküszöm, hogy senkit nem akarok cukkolni, meg bántani, de itt ANNNNNNNYIRA meleg van. :) Este fél6-kor csak azért jöttem vissza, mert meguntam a napot, meg a homokot, meg a tengert. Na jó. A tengert nem. Azt nem lehet megunni, olyan kék... :)

Vicces volt nézegetni a szörfösöket, vitorlás hajókat... ahogy felborulnak és kimentik őket. :) Meg nézni, ahogy a parti árusok (Coca? cerveza? refresco?) elássák a homokba az árukat, hogy ne melegedjenek fel. Meg láttam egy pasast, aki első ránézésre angolnak tűnt, de aztán, amikor közvetlenül mellettem, szemrebbenés nélkül levette a nadrágját, hogy felvegye az úszógatyáját (tényleg MINDENT levett magáról), akkor megfordult a fejemben, hogy talán mégsem az...

Most tervbe vettem, hogy meg fogok nézni egy napfelkeltét valamikor (mondjuk szombatról vasárnapra virradóan, mert akkor egész éjjel járnak a metrók! Bizony!), de egyelőre próbálok megbarátkozni azzal a helyzettel, hogy ma vagyok itt egy hete, úgyhogy mostmár ideje elkezdenem idegennyelvű kapcsolatokat építeni. Hétfőtől suli, legalább meglátom, kik itt a pszichológusok, este meg katalán kurzus. Kíváncsi vagyok, mennyit értek majd meg belőle, ha spanyolul magyarázzák el a katalán nyelvet. Jajjj de jó lesz. :D

Aztán hétfőn lesz az a fantasztikus köröm egy bizonyos Rocio nevezetű nővel, amikoris végre kiderül, hogy ugyan tanulhatom-e az általam kiválasztott tárgyakat, s ha igen, mennyire emberi nyelven.

Visszatérve a mai tengerpartra: öhm. Végre láttam etalon-testű pasasokat is. ;) És meg kellett állapítanom, hogy errefelé a nőknek extra nagy és lógós melleik vannak. Ennek ellenére a monokini teljesen oké mindenki számára. Szóval az első 10-20 perces alkalmankénti megrökönyödésem idővel teljes közömbösségbe fordult át.

Szóval az élet szép. Mostmár lassan kezdem kipihenni magam, és átállni mediterrán időszámításra, szóval izgatottan várom a folytatást. :)

Bár szombat van és süt a nap, mégis itthon vagyok. Takarítós-mosós napot tartok :) Majd délután lehet lenézek a partra vagy valami. Csak hétvége van és kiderült, hogy ünnepnap. Mert valami olyasmit tartanak ma, mint ami nálunk '56... nem teljesen értettem. Szóval ezért voltak tegnap ANNYIAN a boltban, mert ma meg holnap nem lesz nyitva semmi, csak a pékségek reggel.

Na de ma mostam (még nem mosógéppel, csak kézzel pár dolgot, mert a néni megkért, hogy hétfőn mossak, mert kevés a cuccom és hétfőn pedig hozzátehetem az övéikhez...), aztán sepregettem, most meg még kicsit pakolászok, mert egyedül vagyok itthon. Snejana és a mama lementek a partra, meg sétálni... Ja és ma ügyes voltam azért is, mert a pékségben vettem reggelire egy croissant meg egy NAAAAAAAGY bagettet és az egészért fizettem 1 eurot. És tök büszke voltam magamra, milyen ügyesen választottam, aztán rájöttem, hogy ez egy akció itt náluk. (egyébként 90+88 cent lett volna....ami 1,7 euro körül van). De a lényeg, hogy most van egy nagy ropogós, frissen sült bagettem és már nincs croissant-om, mert megettem.

Na meg mai projekt volt még, hogy végre írtam az otthoni tanáraimnak, hogy találjunk ki valamit a tárgyaim teljesítésére, meg megnéztem, milyen tárgyakat vehetnék fel közismeretiként. ööö a kedvencem jelen pillanatban a Jogi pszichológia (Psicologia jurídica), ami pl nincs otthon vagy a Szexuálpszichológia. Remélem, ha nem lesz  más, ezt a kettőt elvégezhetem, mivel mindkettő SPANYOLUL van és nem katalánul :D

Nos, most pedig folytatom a rendezkedést, aztán meg irány a part! :)

Azért lélekben szolidarítok minden otthonival. :D

Az elmúlt pár nap...

Nos, igazából már roppant régóta tervezem, hogy írok majd jó sokat, meg érdekeset az elmúlt 1-2-3 napról. Meglátjuk, most mennyire futja.

Amióta nem írtam, ahhoz képest először is szereztem spanyol telefonszámot (amit természetesen nem tudok megjegyezni, de afő, hogy van, tehát idekint elérhető vagyok)

Aztán kimentem a fő-fő-fő-egyetemvárosba, de közben elkezdett esni az eső, így annak a látogatása hiper gyorsan félbemaradt. Aztán az az este annyira nem jött be, kicsit magamba is zuhantam, valahogy egyedül éreztem magam (igen, ilyet is lehet egy ilyen fantasztikus helyen), de hála Tompinak meg az anyukámnak, helyrerázták a lelkemet így msn-skype kombinációban :)

Másnap aztán fogtam magam és elmentem a Güell parkba, ami nem csúnya, az tuti. :) Kicsit beleszerettem.

Ez egy kis kilátás-szerűség :)

Jelzem, ennek a bácsinak nincs feje...

Ezt pedig csak az életérzés kedvéért :)))

Na és a Güell park után elmentünk a házi-nénimmel meg a házi lánnyal, Snejana-val sétálni, kávézni. Aztán, mikor beszélgettünk, egyrészt ledöbbentek azon, milyen keveset keresnek nálunk az emberek, másrészt Snejana elmesélte (amennyire csak tudta), hogy nem érti, hogy működik még a spanyol gazdaság. Merthogy valami iszonyú magas a munkanélküliség, de az emberek ennek ellenére egész nap bárokban ülnek, süttetik a hasukat és jól érzik magukat... Szóval érdekes volt, amit mondott. Meg hogy a jelenlegi lakosság túlnyomó része nyugdíjas. Fiatalok, meg gyerekek csak a bevándorlókból születnek, így lassan kicserélődik a teljes katalán lakosság itt. (valószínűleg ezért nyomatják ennyire a katalánt mindenhol. Pl egyetemi papírokat, fontos honlapokat, feliratokat csak katalánul írnak ki :D)

No mindegy. Ezt követő nap elmentem a tengerpartra. Hejj, de undorító ez a város. Mindig rá kell, hogy jöjjek, hogy mennyire "utálom" :D De szerintem beszéljenek helyettem a képek! :)

Ez itt egy bálna

Ott, messze, abban a vitorla alakú szállodában egy éjszaka 5000 euro. Fejenként.

Azért már itt is őszül...

Egyébként sikerült kicsit le is égnem, aminek hallatán a hugom eléggé felháborodott... :P

Aztán este elmentem a Font Magica-hoz (Varázs-szökőkút), amiről annyi képet csináltam, hogy nem tudom, melyiket lenne értelme betenni, így ha tudom, inkább videót töltök fel :)

Ez az a hely, amibe 2003-ban beleszerettem. De úgy nagyon. :) Úgyhogy mindenképp vissza kellett jönnöm. Szóval nem változott semmit. :)

Na aztán ma elmentem ügyintézni. Őszintén szólva eddig úgy gondoltam, az ELTE-PPK ügyintézésétől rosszabb (t.i. lassabb, körülményesebb) nem létezik. Na most: DE. Ismételten 3 órát várakoztam. Csak most fél11-től fél2-ig (esküszöm, megemlékezek róla, ha egyszer fél óra alatt végzek). A pasas (már a nevét is tudom! Simon), mikor meglátott, már mondta is, hogy "áááh! Szimka!" (jó. legyen.) Odajött hozzám, megkérdeztem tőle, hogy megkapta-e az emailemet. Igen. Je. Na akkor most felvehetem a tárgyaimat? Vagy egyáltalán miket vehetek fel? Hááát... izé. Beszélnie kell valakivel. Eltelik 20 perc, visszatér. Beszélt XY-nal (a nevét sajnos nem értettem), hogy ezzel a bizonyos XY-nal kellene beszélnem. Ad egy email-címet meg egy telefonszámot. Kérdezem tőle, hogy nem beszélhetnék-e vele személyesen? Hát, megkérdezi. Elmegy és kiderült, hogy a 3 asztallal arrébb ülő pasas az, akivel beszélnem kellene. Visszajön Simon, hogy a pasas most nem ér rá, kérjek időpontot. Ok. Mondom tőle nem kérhetnék, hogy ne kelljen emailezni, telefonálni... Ekkorra odaért a pasas és mellettem (tőlem fél méterre állva) elkezdtek beszélgetni 20 percig arról, miért is nincs ideje most a bácsinak rám... majd kitalálták, hogy nem is vele kell beszélnem, hanem egy nővel. Ezt az infot persze Simon mondta el (nem ám a pasas személyesen...). Ismét ad egy telefon-számot (qué bien!), hogy egyeztessek időpontot a nővel. Mondom, ő nem itt dolgozik? De. Akkor mi lenne, ha bemennék hozzá? Okok. A másik épület. A bejáratnál el tudják mondani, merre (ofkorz not. A portás néni csak katalánul beszélt, kegyetlen gyorsan, így kb annyit tudtam neki elmagyarázni, hogy inkább írja le. persze rosszul írta, így bolyongtam ismét 20 percetaz épületben) Mielőtt azonban átmentem volna Rociohoz, kérdezem Simont, elküldte-e a regisztrációs lapomat az ELTE-re. Öööööö. Nem. De akkor majd most. Bár nincs aláírva, de elküldi faxon. Remek. Ezzel megvolnánk, de mivel még hiányzik egy aláírás, így jövőhéten menjek vissza az eredeti papírokért. Oké.

Elválunk, nagy nehezen megtalálom Rocio irodáját. De kigodnolta volna? Ma pont nem dolgozik. És mikor lesz legközelebb? Hétfő délután. Mikortól? Azt nem tudom. De mégis...? Ja. Hétfőn délelőtt is van. És akkor mikorra jöjjek? 11-2-ig valamikor... Bien.

Ügyintézés pipa. Erre a kijáratnál elkap egy csaj egy banktól, hogy csináltassak bankkártyát náluk, mert tök ingyen van a pénzfelvétel, meg úgy minden. Jó. Vicces volt, mikor nem tudtam mindent elmondani spanyolul, erre odahívtak egy srácot, hogy ő mennyire nagyon perfekt angolból. (itt mindenki úgy gondolja, hogy tud angolul, de valójában senki sem :D) Hát nem volt az. Valójában én jobban beszéltem spanyolul, mint ő angolul és a végén már a google translatort is bevetettük. Több-kevesebb sikerrel. Aztán pedig lett egy spanyol bankszámlám. Jippíí.

Túl az akadályokon, hazajöttem, majd elmentem boltba (péntek délután soha többé). Rengetegen voltak, viszont pozitív, hogy annak ellenére, hogy mindenki annyit vásárolt, mintha egy fél éves világvége jönne és annyi ember volt, mint ünnepnapokon az Osanban, a sor pillanatok alatt lement, az emberek kedvesek voltak és előzékenyek mindenkivel és nem voltak fennakadások,  meg ilyesmi. :) Szóval abszolút pozitívum.

Aztán meg kellett azt állapítanom, hogy valóban rengeteg itt a nyugdíjas. És hogy itt a nénik-bácsik a kis csomagjaikat nem olyan tili-toli táskában tolják, mint otthon, hanem olyanban, aminek négy kereke van. Majd egyszer lefényképezem.

Meg van itt ilyen divat, hogy olyan cipőt hord mindenki, aminek az eleje majdnem teljesen zárt (csak a lábbhegynél van egy kis lyuk), hátul pedig van egy pánt, ami előre is hajtható, így a lábbeli papucs lesz, vagy hátra, a sarokra húzható, így pedig szandálként funkcionál. De tényleg mindenkinek ilyen van. :)

Aztán vannak még itt mindenféle fura szokások, mint például, hogy le kell inteni a buszt, különben nem áll meg a megállóban, tök mindegy hányan várnak rá...meg hogy a metrók a végállomáson, mikor épp indul az egyik, csilingelve zenélnek egymásnak. Meg ez a rengeteg mozgólépcső errefelé nagyon durva, meg a metró-rendszerük, meg a busz. Borzasztó szervezett (bár számomra még nem átlátható).

Ja meg telefon-vásárlás közben jártam a durva negyedben is, ahol prostituált-nénik voltak, meg igazi sötét alakok... És csak feketék, indiaiak, arabok, meg mindenféle nagyon sötét népség voltak az utcákon, illetve sikátorokban... Szóval akkor azért kicsit megijedtem. De túléltem és soha többé nem megyek arra! :D

Hűűű. Ez most jó hosszú bejegyzés lett. Holnap még nem tudom, mit csinálok, de majd jelentkezem így vagy úgy. Szép estét meg jó napot! :)

Némi új info

Lelkesedés visszatért, csak idő nem volt még írkálni. De hamarosan!

Most megyek a Magic Fountain-hoz (Font Magica), aztán ha lesz energiám, írok végre, meg töltök fotókat is! :)

Addig is ide megyek most:

http://www.barcelona.com/barcelona_directory/attractions_in_barcelona/magic_fountain

Hasta luego!

Ma este esett, meg egyébként is terveztem, hogy itthon maradok, így volt időm boon-t olvasgatni, meg magyar híreket... és azért kicsit honvágyam lett. Na. :$ Belegondoltam, hogy december 20, az december 20. És az még bizony elég messze van. Na de majd visszatér a nagyon jókedvem és lelkesedésem is. :) (pl ha nem fog esni. :P)

Most megpróbálok kicsit összeszedett lenni, bár elég nehéz lesz... :)

Mert az a helyzet, hogy szerelmes vagyok... ebbe az egész városba. Nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen, de  pedig most ez van. Az van, hogy amikor ideértem, nem éreztem azt, hogy idegen lennék. Olyan volt, mintha egy hosszú út után kifújnám magam és azt mondanám: hazaértem. Persze nem úgy, mint a hazám, az otthonom, hanem valahogy úgy, hogy minden, ami itt van, nem tűnik idegennek. És ez valószínűleg a levegőben van. Tegnap megismertem néhány Erasmus-os fiút, lányt, kiültünk a kikötőbe beszélgetni, sangriázni (amiért majdnem kihívták a rendőröket, de aztán csak befenyített minekt a biztonsági őr bácsi, aki olyan két kereken guruló fél-rollerrel flangál, mint a Pálza ásza című filmben a pasas)... és hajnali 2-3 körül elindultunk hazafelé. Mindenki szétszéledt én meg egy lengyel sráccal sétáltam fel a buszmegállómig, ami a Plaza de Catalunya-ról indul. Vicces volt, ahogy beszélgettünk, angolul, néha spanyol szavakkal, vagy spanyolul néha angol szavakkal... Na de mindegy is: a lényeg, hogy ő ugyanazt mondta el, ami az én első benyomásom is volt a városról. Nem érzed magad idegennek. Az első pillanattól úgy érzed, befogadtak, része vagy ennek az egésznek... és valami van a levegőben. :)

Ööö... egyébként meg be vagyok iratkozva (por fin) az egyetemre. Van ilyen student card-om is, meg mappám, meg naptáram, meg tájékoztatóm sok-sok-sok-sok katalán-kurzusról. (itt mindenki katalánul akar minket tanítani :D) Viszont tegnap derült ki az ügyintézők számára, hogy én mesterképzéses hallgató vagyok, így ilyen kurzusokat szeretnék felvenni... Végülis csak június óta náluk pihen a jelentkezési lapom. Úgyhogy most hiper sebességgel kell valahonnan igazolást kerítenem arról, hogy igen, én tényleg megszereztem a BA diplomát és igen, én tényleg egyetemista vagyok, mesterképzéses és pszichológia szakos (ofkorz, máshogy nem is jelentkezhettem volna....)

Szóval it's weird. A másik meg a nyelv-tudásuk. Az ügyintéző csajnak elkezdtem először spanyolul beszélni (köztudott, hogy annyira még nem vagyok perfekt), és közölte, hogy beszéljek lassabban, mert csak kicsit tud spanyolul. Ok. Mondom akkor legyen angol (mert előtte egy srác magyarázta nekem, hogy nyugi, nagyon jól beszélnek itt angolul)... aham. Lényegében középfokú nyelvvizsga előtt egy-két évvel álltam ilyen szinten angolból, mint ez a csaj most. Remek. Nem értette, mit akarok, mit kérdezek és idiótaságokat válaszolt (se alany, se állítmány, se igeidő... semmi  :)) De végül (fél12-től fél3-ig) megváltottuk a világot. Kiderült, hogy a csaj ukrán, és ezért nem tud semmilyen emberi nyelven beszélni. Csak azt nem értem, miért dolgozik itt akkor?! Meg hogyan? Ilyen szinten én is tudnám végezni itt a feladataimat.

Na meg még annyit szerettem volna, hogy ez az egyteme ez egy nagy WÁÓ. Az egész Campus hegyre épült. Mindenhol virágok, pálmafák, mediterrán fenyők, napsütés ÉÉÉS kilátás a tengerre és az egész városra. Amazing. És tényleg baromi közel van az albihoz.

Azonban most befejezem, mert be kell szereznem végre valami spanyol telszámot...