Kissé vonakodva, de visszatértem. Jó volt otthon három hétig. Nem nagyon volt kedvem otthagyni semmit és senkit... de hát muszáj volt még visszajönni, befejezni egy kurzust, beszerezni a maradék dokumentumokat, aláírásokat, meg majd hazaköltözni. Na. És ahhoz képest, hogy nem akartam visszajönni, végül mégsem érzem magam nyomorékul. Mikor szállt le reggel a repülő, fura érzésem lett. Láttam a várost, ahogy rásüt a nap, láttam az épületeket és TUDTAM, mi micsoda, merre van. Szép volt, ismerős. És ekkor éreztem azt, hogy valahol ez a város lett a második...harmadik... sokadik otthonom. :)

Szóval úgy állok neki ennek a hátralévő két hétnek, hogy kihozok belőle mindent, ami lehetséges, hogy úgy menjek haza, hogy "igenigen. én vissza AKAROK térni.", hogy nyáron vissza is térjek. Nem csak ide, Andalúziába (amiről még mindig lógok egy hosszúúúú beszámolóval) is. Szóval újult erő, meleg... és most irány a tengerpart. Találkozom Rékával. :)