Ezt most csak úgy kis spanyol zenének :) (majd legközelebb élménybeszámolok is)

Vajon mennyire vagyok kocka, ha elmentem, hogy beüljek egy bárba, ahol csináltattam volna ESN kártyát, meg találkoztam volna más Erasmus-osokkal, de nem találtam meg a helyet és mindenki hülyének nézett, mikor megkérdeztem, merre van... ezért hazafelé jövet bementem egy könyvesboltba és - holott eddig a megnemérkezettösztöndíjamra hivatkozva nem vettem magamnak meleg ruhát 8-10 euroért, mert drága, most viszont - megvettem két könyvet 17 euroért.... ja, kérdőjel, mert ez egy kérdés volt.

De mentségemre szóljon, hogy mindkettő spanyol nyelvű és a célom, hogy hátha tanulok belőle szép, új dolgokat. :) Az egyik A kis herceg, a másik meg egy vicces novellákat tartalmazó kötet. :) Szóval azért mégiscsak hasznos. Csak az a gond, hogy jelen pillanatban nem lesz tőle kevésbé "hidegem"... :)

Mercé 3-4. nap

Na hát a Mercé második fele kicsit jobban alakult már. Szombaton délután elmentem egy ESN-es piknikre. Nem voltunk sokan, de megismertem 2 magyar srácot (Gézát és Viktort), meg kaptunk 1-2 feladatot is... nem volt nagy mókázgatás, de azért egész kellemesen telt. A parkban egyébként láttam egy bigyót, ami egy nagy kerék, amiben három fazon ült, akik zenéltek (egy szaxofonos, egy dobos meg egy gitáros) meg a két szélén ült két másik pasas, akik mozgatták az egészet pedálokkal. Az egésznek olyan hangulata volt, hogy vonultak végig a parkon... :) Nagyon jó volt. (van róla video, amit majd fel fogok tölteni...)

Aztán este volt ismét egy bazinagy tüntetés a városban, amibe sikerült belebotlanom, majd utána kezdődött a Correfoc, amikor az általam már látott sárkányok szájába petárdákat dugdostak és ezzel vonultak közel 2 órán keresztül végig az utcákon...Hát nem mondom, hogy nem volt ijesztő, mikor a fejed felett robbantak szét ezek az izék... De legalább jó pszichológiai kezelés volt. Már nem félek a pirotechnikai cuccoktól :D

Aztán lementünk a partra egy Erasmus-os társasággal (számomra sok új arccal), hogy megnézzük a tüzijátékot. Hű. Hát, így közelről azért ezerszer jobb volt, mint a kikötőből. A mi augusztus 20-ai tüzijátékunk egy lájtos kis szárnypróbálgatás ehhez képest. Aztán kitaláltuk, hogy elmegyünk valami koncertre... de hárman (Mika, aki egy finn srác, Petra, aki magyar meg én) lemaradtunk, amíg a többiek pisiltek, így szétváltunk és utána egész este már csak megpróbáltunk találkozni velük, kevés sikerrel... Szóval sétálgattunk fel-alá, aztán eljutottunk Mika haverjaihoz egy bárba, ami a tőzsde elvén működött. A piáknak nem volt fix ára. Ha vettél valamit, annak az ára megemelkedett, ha volt olyan ital, amit már nagyon rég nem vett semmi, az baromi olcsó volt és naponta egyszer (nem lehetett tudni, mikor) volt egy összeomlás. Ilyenkor minden olcsó volt. (egyébként drága hely.)

Aztán vasárnap egész nap nem sok mindent csináltam, délután mentem be újra a városba, de végül a tengerparton kötöttem ki, ahol nagyon-nagyon-nagyon hideg volt, ennek ellenére voltak strandolók. De csináltam sok fotót, mert naplementekor jók voltak a fények, nagyok voltak a hullámok, szóval abból majd azért ide is töltök 1-2-t. Utána a városban találkoztam Rékával, vettem egy NAGY adag Pans-os kávét, majd kimentünk a Plaza Espanya-ra, mert ott volt a tüzijáték a szökőkútnál. Alexék is odajöttek, mert ugye hajnalban érkeztek Bcn-ba. Úgyhogy egy 20 fős magyar társaság verődött össze... A tüzijátékra nem voltak szavaim. Gyönyörű volt! Olyan zenei mixet csináltak az egészhez, hogy wow. Volt egy olyan rész, mikor megkértek mindenkit, hogy gyújtsa meg a náluk lévő csillagszórókat (nálunk nem volt persze :D) és amíg állt a rengeteg ember a csillagszórókkal, ment a tüzijáték, kicsit lájtosabban és John Lennon-tól az Imagine szólt. Volt egy hangulata, az biztos. :) A tüzijáték után meg elindultunk, útközben összetalálkoztunk Gézával meg Viktorral is, meg egy török pasassal, akinek magyar barátnője van... és tök fura volt úgy végigvonulni a Paral°lel-en, hogy magyarokkal vagy körülvéve :) Aztán Alexék (illetve Alex pont nem!:D) éhesek voltak, úgyhogy megálltunk a Poble Sec-nél bárokban (több-ben, mert egybe nem fért volna be mindenki), majd hajnali 3/4 1-kor elindultunk haza. Jelentem! Nem tévedtem el (bár térkép volt nálam, úgyhogy még szerencse! :D), elvileg a többiek is hazaértek... én viszont mikor kimentem volna az éjszakai buszhoz a Plaza Catalunyara, rájöttem, hogy a Mercé miatt az egész össze-vissza le van zárva, ráadásul virrasztó tüntetők ülnek és tüntetnek a bank előtt... úgyhogy kb negyed órámba telt, mire rá tudtam jönni, hogy honnan megy a buszom. De megtaláltam! (és igen, kérdezősködtem, de mindenki ugyanolyan tanácstalan volt, mint én...)

Aztán ma meg büszke voltam magamra, mert végre találtam a boltban valami tejföl-szerű-képződményt (csak itt vmi friss sajtnak vagy minek hívják...), így csináltam salátaöntetet, meg találtam rizst is, meg ilyen pácolt hús-félét... szóval végre valami táplálót is ettem :)

Este meg megyek 7re valami bárba ESN (Erasmus Student Network) kártyát csináltatni. Holnap meg churrost enni! :) Meg asztalt meg kislámpát venni, meg asszem valami összejövetel lesz holnap este is. :) Úgyhogy jelentem: az élet elkezdődött. :)

A Mercé további menetének és eseményeinek bemutatása előtt el kell mondanom egy roppant érdekes eseményt. Ugyanis nem tudom, miért meg hogyan, de jari (a finn srác, akivel beszélgettem a lakásavatón) barátnője Szingapúrból bejelölt ismerősnek facebook-on. Ööö. És fogalmam sincs, hogyan, és miért és mit akar. De most azért kicsit megijedtem. A féltékeny nő nem egy kedves jószág. És ráadásul, ha tényleg az is, teljesen alaptalanul. Írtam neki, hogy árulja el, honnan kellene őt ismernem, mert hivatalosan tényleg fogalmam sincs, ki ő (de pasi megmondta)... úgyhogy most kíváncsian várom a fejleményeket. :D

La Mercé 1-2. nap

Tart a Mercé... Eddig nem sikerült nagyon bevonnom magam a dolgokba. Minden este eltoltam azzal, hogy nem volt nálam elég meleg ruha (igen, igen baromi hideg van!)

Viszont látom, hogy mennyire jó is ez... remélem majd ma már kicsit jobb lesz. Minden :)

Minden este van tüzijáték a tengerparton (asszem már kezdem megszokni és nem félni a durrogástól. Ezaz. önmagam kezelése. :D) Tegnap találkoztam Rékával egy picit, beültünk egy Clara-ra (ami itt lényegében a citromos sör, csak fanta citrom+sör.) Mindig ledöbbenek az árakon. Ez a 3 deci (talán volt annyi) italocska 2,30€. És nem elit helyen voltunk. Engem a Szimplára emlékeztetett ("kert nélkül", ahogy Réka hozzátette :)).

Továbbá kapott a város egy mínusz pontot: itt is vannak denevérek!!! Mindenhol. Azt hittem, itt legalább elmenekülnek...de nem.

Ja! És meg kell állapítanom, hogy bizonyos angolok pöcsök. Elnézést a kifejezésért, de nincs rájuk jobb szó. Tegnap volt egy felvonulás, ahol ilyen óriás bábuk mentek végig az utcán (van róla videó-részlet, majd feltöltöm, csak most nincs időm) és tele volt minden emberekkel. És előttem állt néhány angol, akik megállás nélkül arról pofáztak, hogy ez a sok ember, meg hogy képzelik, hogy át akarnak menni az úton, meg lökdösődnek...meg blablabla... meg hogy "Londonban ilyet nem lehetne csinálni"... aztán volt egy törött lábú fazon, aki át akarta kelni az úton és nem akarták átengedni, mert "mindenki itt mászkál át" (talán nem a gyalogos átkelő-résznél kellett volna megállni... És a végén, hogy nehogy valami csúnyát szóljak rájuk, inkább leléptem.

Egyébként tegnap előtt (hála a katalán nyelvű programnak) sikerült egy kormány-ellenes tüntetésbe keverednem :D Kicsit meglepődtem, mikor táblás emberek között találtam magam, akik a megnyitón minden politikust kifütyültek...

Ja! Meg még valami: szeptember 29-én egész országos általános sztrájk lesz. Ami azt jelenti, hogy tömegközlekedés, távolsági közlekedés nem lesz (naponta 4 járat.... az meg egy ekkora városban/országban... :D) és mindenkit kérnek, hogy ne dolgozzon. Hatalmas plakátok, transzparensek vannak mindenhol "Vaga general 29 S" :D Az egészben a legviccesebb, hogy nekem aznap van "randim" a dékánhelyettessel. Már írtam neki emailt, hogy mi lesz így... amire azt a választ kaptam, hogy "a dékánhelyettes úr megerősítette, hogy a sztrájk ellenére bent lesz az irodájában." Szóval már megterveztem, hogyan jutok oda gyalog. 50 perc-1óra... Nem gond.

Éééés, ha eddig szidtam az otthoni nacionalistákat, mindent visszavonok! (najó, nem. csak kicsit átértelmezem) A katalánoknál nacionalistább emberek NINCSENEK. A Mercé megnyitóján odajött hozzám egy öreg bácsi és elkezdett magyarázni, hogy a spanyol nagyon rossz, a katalán nyelv sokkal szebb, eredetibb, jobb. A katalánok jobbak, mint a spanyolok. Huhh. És aztán elkezdtem figyelni a színpadon álló fazon beszédére (ami katalán volt, tehát kb annyit sem értettem belőle, mintha spanyol lett volna) és az össz-info, amit le tudtam belőle szűrni az az volt, hogy "katalán, katalán, katalán"... kb minden 3. szó. Szóval éljen! Nem is Spanyolországban vagyok, hanem Katalóniába. A spanyolok csak "kisebbség"...Erről ennyit.

Ma meg megyek a Ciutadella parkba pic-nicezni. Fejet hajtok az Erasmus-akarat előtt és elmegyek az első igazán Erasmus-os, igazán UB-s (Universidad de Barcelona) találkozóra. Majd meglátjuk, mi lesz.

Este megint tüzijáték, előtte meg találkozom Yuxiao-val, elmegyünk valami "Chinese show"-ra :) Aztán remélem a ma éjszaka nem ér véget ismét 11-kor...

Múlt hét csütörtök-péntektől... már nem is emlékszem :)

Ahhoz, hogy érthetővé váljon, miért is volt olyan zseniális a tegnapi nap, kicsit korábbról kell elindulnom és bepótolnom az elmaradt beszámolókat... Mivel már nem frissek az élmények, így nem leszek olyan részletes, de azért igyekszem leírni mindent.

Szóóóval egyrészt voltam a La Pedrera-ban, ami egy, a Gaudí által épített csodák közül. A borsos belépő ellenére nagy élmény volt. Nagyon rossz idő volt, hideg, eső, szél... minden. Így a tető megtekintése cseppet sem volt kellemes, viszont kárpótolt a látvány. Hát WOW. Sehol egy egyenes vonal, vagy sarok, vagy szeglet. Minden olyan természetes és természet-ellenes egyszerre :) A benti tájékoztatás persze elég alapos volt, már amennyire egy ilyen művész munkái alaposan és objektíven elmagyarázhatók. Először a tetőre kellett felmenni, onnan látszódhatott volna még a tenger is, de hála az időnek, nem látszott. Viszont azért elég szép volt így is. Meg voltak ilyen nem-tudom-mire-szolgáló faragott ember-szer-valamik, amik kiálltak a tetőből. Elszórakoztam velük. :) Sok fotó készült, de mivel nem tudnék választani, melyiket tegyem fel, így csak néha-néha töltök fel majd egyet-egyet. Többet láthat az, aki megnézi a facebook-ot... és még többet az, aki hazatértem után találkozik velem és megmutatom mindet. :P

Szóval a tető után a padlás-térbe vezettek minket, ami kicsi múzeum-szerű volt. Olyan múzeum-múzeum. Ahol vitrinben ki vannak téve a tárgyak (pl csigák, kukorica, csontvázak). Ezek mind azért, hogy megmutassák, Gaudí minden munkája során a természet formáit veszi alapul. Ezután megnézhettük a lakóteret. Túl sokat nem tudok mesélni róla. Szerintem érdemes megnézni. :)

Szóval volt ez a Pedrera, ami után el akartam menni egy labirintus-os parkba. De hála ismét az időnek olyan eső volt, hogy kénytelen voltam hazajönni. Másnap vagy harmadnap? Nem tudom... összefolynak a napok már... a lényeg:

Szombaton volt egy "kis" lakás-albi-avató Andiéknál, ahova elég sok embert meghívtak. Ilyen tipik international-dolog lett belőle. Nagyon sokan voltunk és gyakorlatilag mindenki más-más országból. Voltak spanyolok (katalánok), volt brazil, lengyel, uruguayi, finn, svájci, iraki, argentin... meg még ki tudja, honnan emberek. Nagyon jól sikerült kis buli volt. Végre beszéltem emberekkel, akik megértették, amit mondok és még válaszoltak is! És kedvesek voltak... szóval élmény volt az egész. Megismertem két finn srácot, akik közül az egyik (nevezzük Jarinak, mert így hívják) kicsit komolyabb érdeklődést mutatott (volna) irányomba... ennek oka egyrészt az általa elfogyasztott nagyobb mennyiségű alkohol lehetett. Másik okot nem tudok. A lényeg vele kapcsolatban még annyi, hogy hajnalban szentül meg volt róla győződve, hogy ha elkísér engem a metróig, akkor eljöhet hozzám és itt aludhat. (persze, hogy nem. De nem fogta fel, vagy inkább nem akarta megérteni) Aztán leléptem olyan hajnali 5-kor, amikor Jarinak sikerült ülve elaludnia egy székben. A rövid sztori vele kapcsolatban egyelőre ennyi.

Viszont a bulit ezúton is köszi Andinak! :) remélem még mindig olvasod a blogot! És remélem, hogy még lesznek ilyen találkozók, ha nem is ilyen óriás méretben. :)

A vasárnap a buli hatására rehabilitációval telt. Hétfőn kitaláltam, hogy felmegyek a Montjuic-re. Ez az itteni "Gellért-hegy". Felmentem busszal (majd lesétáltam, mert rájöttem, hogy a Poble Espanol lejjebb van, mint ahova a busz felvitt.), megnéztem a Poble espanolt, ami gyakorlatilag Spanyolországot mutatja meg kicsiben. Nekem tetszik, bár szép időben jobban bejött volna. Na denem elégedetlenkedek. Aztán felmentem az Olimpiai stadionhoz, amitől kb elállt a lélegzetem. Olyan hatalmas, hogy... ááá. Nem rajongok a sport-létesítményekért, sosem értettem, miért néz meg valaki egy stadiont vagy ilyesmi... de ez valami fantasztikus. Belépsz az egyik végén és eléd tárul egy HATALMAS lelátó, hatalmas zöld füves pálya, ami körül kék futó-sávok vannak... És elképzeled azt, hogy 92-ben itt volt az Olimpia. És ez a stadion tele volt emberekkel, sportolókkal... Fantasztikus. Aztán elmentem a stadion elé/mögé, attól függ, honnan nézzük, ahol a hegyoldalba egy még a stadiontól is hatalmasabb parkot építettek. Itt is fák, zöld gyep, egy hatalmas fehér adó-torony, ami lehet, hogy az olimpia idején a lángot tartotta... nem tudom. Zuhatagos szökőkút, kis patakocska, átriumok, látszik a város, látszik, ahogy szállnak le a repülők, látszik a tenger (még ilyen rossz időben is!). Aztán leértem a park aljába, ahonnan gondoltam, felmegyek a Kastélyhoz. De megint csak rossz buszra szálltam (ezek a buszok...), így csak eljutottam a libegő kiindulópontjához és az itteni sikló felső állomásához, ezért inkább úgy döntöttem, hazamegyek. És milyen okos voltam! Mert miután hazaértem, újra vihar lett. Komolyan, mintha Londonban lennék...

Másnap, kedden kitaláltam, hogy megnézem a Gótikus városrészt, ezért célba vettem pár épületet. Néha eltévedtem....de túléltem. Megnéztem a katedrálist, aminek a belső udvara tele van pálmafákkal, fehér kacsákkal, aranyhalakkal és béka alakú szökőkutakkal... maga a templom gyönyörű. Imádom a gótikus templomokat! Olyan hatalmasok és kecsesek... :)

Aztán véletlenül egy "sárkányok és szörnyek" kiállításon találtam magam. Mai napig nem tudom, mi volt az az épület. :D Aztán eljutottam a Santa Maria templomhoz, ami szintén gótikus. Megnéztem a Picasso múzeumot. Kívülről. Elég volt belőle ennyi is. :) Aztán meg elindultam és megnézem a Besós nevű folyót, illetve a torkolatát. Meseszép (lett volna, ha szebb idő van). Ott van valami hőerőmű is és valami forró víz-szerűséget engednek bele a folyóba, ami utána a tengerbe ömlik. Tényleg szép látvány volt, még így is. Bár kicsit ijesztő is, mikor a távolban már látod a tengerbe lecsapó villámokat, egy gyártelep mellett vagy és közben egyre csak közelednek a szürke felhők a gyárkémények és a generátorok irányából. Közben zúgnak az ipari területen a gépek... és ömlik a forró víz a folyóba és néha pára gomolyog... Félelmetes, de érdekes és szép is. :)

Ezután kezdtem félni az esőtől és elindultam hazafelé, csak gondoltam, előtt megnézem a Torre Agbart (ami a fallosz-alakú torony a város közepén). Mint kiderült, ez egy víztorony volt régebben, csak körbeépítették, így már irodák, boltok vannak benne (ahogy láttam), de ugye bejutni nem tudtam, vagy a közelébe férkőzni, mivel ahogy leszálltam a villamosról (amin a székek olyan ergonomikusan tökéletesre vannak kialakítva, hogy az embernek nincs is kedve felállni belőlük) el kezdett ömleni az eső. De úgy igazán. Ezért leszaladtam a metróba és elindultam hazafelé. A Via Julia-nál (ahol le kell szállnom a metróról) annyira ömlött az eső, hogy a metró bejáratánál nem lehetett megállni a szél és a beverő eső miatt, ezért elindultam az egyébként 5 perces sétára a lakás felé, esernyő nélkül (mert reggel kitettem dacból, gondolva előző nap feleslegesen cipeltem magammal)... Az 5 perc kb fél órának tűnt - már ami a ruháim átázottságát illeti. Szóval egy újabb élmény.

Na és elérkeztünk a tegnaphoz. Igazság szerint az volt a tervem, hogy megnézem Figueres-ben a Dalí múzeumot, de aztán "szerencsére" nem voltam képes reggel 6-kor felkelni, hogy elkészüljek időben és elérjem a vonatot... meg közben mérlegeltem, hogy nem vagyok felkészülve erre az egy napos programra, mivel csak este fél11-re érne vissza a vonatom. Ezért még aludtam egy kicsit és utána eldöntöttem, hogy elmegyek Sitges-be, mivel Jari mesélt róla, meg mondta, hogy ott lakik... Sitges-ről fontos info: ez a melegek paradicsoma. Legalábbis így szokták emlegetni. Vonattal mentem, kb fél óra volt az út, és a vonat a tenger mellett ment. Szóval elég szép volt a kilátás. Meg ezek nem magyar vonatok. Jó, nem is annyiba kerülnek. De ezek két szintesek, légkondicionáltak, sötétített üvegük van és kényelmesek. A látvány meg így, a tengerparton.....hm... nem tudom. Ha sok pénzem lesz, veszek ezen a környéken egy házikót.

Szóval elértem Sitges-be. Meseszép kis város. Az utcái picik, virágosak, az emberek kedvesek (bár csak katalánul hajlandók beszélni...), olyan tipikus pici mediterrán város. :) Kiértem a tengerpartra és szóhoz se jutottam. kék tenger, pici kikötők, homokos part... és nem tipikus turista-város. Itt normál-emberek ÉLNEK. Sétálgattam, elmentem a tegnerpartra, de nem bírtam nagyon sokáig, annyira meleg volt. Minden értelemben. :) Félreértés ne essék! Nem ítélem el a melegeket. Semmi problémám velük. Szívük-joga, hogy azzal éljenek, akivel akarnak... egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni a helyzettel. :D Életemben nem láttam még egy tengerparton ENNYI félmeztelen férfi testet. És nem csak fiatalok. Rengeteg idős pasas van... és annyira fura, mikor azt látom, hogy megérintik egymást, bekenik egymás testét, befutnak a vízbe... ááá. Mint valami filmben. És ami még furább, hogy nők szinte egyáltalán nincsenek. Csak és kizárólag pasasok.

Ettől eltekintve a hely tényleg nagyon szép. :) Állítólag van egy nudista rész is a strandon. De odáig szerencsére nem jutottam el.

Na aztán elkezdtem még sétálni a városban, gondoltam, hogy beülök valahova ebédelni, vagy valami... és csak mászkáltam fel-alá... Már ott tartottam, hogy inkább visszajövök az albiba, amikor az utcán szembejött velem Andi lakótársa, Alina. Csak úgy. Az utcán. (persze nem emlékezett rám, de tudta, hogy ismerjük egymást!) A lány egy őrült görkori-táncos :) Az őrültet szinte szó szerint is lehet venni :D Na és vele elkezdtünk nézelődni. Kiderült, hogy ő a másik finn pasi (akinek a neve Pasi) miatt van itt. Vasárnap eljött ide vele és azóta itt van. Szóval ő sem helybéli... de azért végigmutogatott egy-két dolgot, meg elmagyarázta, hogy lehet itt NEM eltévedni... meg tök jó volt, beszéltem spanyolul is meg angolul is... :) Aztán kiültünk a templom mellé, ahol épp egy esküvő volt (szerdán!), majd kipróbálták a tegnap estére szánt tüzijátékokat. Értitek? Nappal kipróbálták, hogy működik-e a tüzijáték. Semmi biztonsági intézkedés, hogy nehogy valaki szívrohamot kapjon.... vagy a közelébe menjen... Na mindegy. Meglepődtem rajta.

Aztán még sétálgattunk Alina-val és mondta, hogy Pasit várja, mert még dolgozik... és hogy ha gondolom, elmehetnék vele a munkahelyéhez, aztán ők mennek bevásárolni, én meg haza tudok menni a vonattal. Oké.

Arról közben teljesen elfeledkeztem, hogy a két finn srác egy helyen dolgozik és együtt is laknak. :D Szóval mikor végzett Pasi, volt egy kellemetlen találkozásom Jarival is... majd Pasi kitalálta, hogy menjek el hozzájuk én is, főzünk valamit. Én persze erősködtem, hogy nem-nem... de aztán rábeszélt. És így történt, hogy Alina főzött "patatas de los pobres"-t (szegények krumplija... olajban sült krumpli és hagyma) meg hozzá a szokásos kisütött szelet-húst és az egészhez gombás-kéksajtos öntetet. Úgyhogy kitett magáért. :) Közben borozgattunk, beszélgettünk, jó móka volt :)

Aztán hazajött Jari, majd szinte elmenekült. Aztán újra hazajött, elszívott egy szál cigit és addig kijött hozzánk a teraszra, majd bemenkült a szobájába. Szerintem zavarban volt. :D És mint kiderült, szegényke a buli végén ott ült a széken, Pasi mondta, hogy induljanak haza, de ő csak azt hajtogatta, hogy majd velem fog hazamenni, meg nálam alszik. :D Én meg már ott sem voltam. Szóval érthető, miért volt ez a reakció. 

De mindegyis: a lényeg: kicsi a világ. El sem tudjuk képzelni, mennyire. :) És a sok véletlen... hogy mégis Sitges-be mentem, hogy pont összetalálkoztam Alinaval, mikor már épp készültem a vonathoz...Hát minden esetre jó kis nap volt. :)

Ma meg elkezdődött a Mercé, úgyhogy mindjárt összekapom magam és elindulok szétnézni. Este 10-től lesz tüzijáték a Barcelonetán... Oda mindenképp megyek, még ha félek is tőle :D Aztán a holnapi nap megint ilyen önálló-valami lesz, hétvégén viszont remélem, hogy jön velem valaki... pl Andi? :) Akár Diegoval is... :P

Még egyszer bocsánat, hogy nem mellékeltem képeket, de egyszerűen túl sok van ahhoz, hogy mindent meg tudjak mutatni :) Ami fontos, azt a facebook-on mindenki kedvére nézegetheti, like-olhatja! :)

Ma meghódítom a Montjuic-et. Többek között a Poble espanolt, a Palotát, az olimpiai stadiont... ezek a fő projektek, de könnyen lehet, hogy eltévedek :D

Aztán meg asszem a libegővel jövök majd le a tenger felett. ;)

Lesz majd élménybeszámoló mindenről... ígérem :)

Nem, nem most keltem. Most fekszem. Majd mesélek. :)

Hajnali háromkor el kezdett dörögni, villámlani és esni. Azóta is csak esik és esik és esik. És egységes szürke ég van mindenhol. Ahogy elnézem, ma nem fog sütni a nap. Sőt! Még holnapra is esőt mondanak. Hát hova jut ez a világ? Ma akkor is át kell vennem a bankkártyámat.

Minden esetre nem annyira örülök most ennek az esőnek, mert rám szakadt egy csomó szabadidő (csak október 4-én kezdődnek az óráim), így sokat tudnék mászkálni össze meg vissza a világban. De így? Lehet, meg kéne nézni a Dalí múzeumot. Vagy valami zárt építményt.

De legalább a masteres tárgyakat felvehetem, csak előtte "randim" lesz a dékánhelyettessel és le kell adnom az önéletrajzomat. Qué bien!

Tegnap este

Közös vacsora volt nálunk. Snejana főzött, meg a barátja (sose fogom megtanulni a nevét...) és elhívta két barátnőjét. Egy equadori csajt meg egy argentint. Hát... az egy dolog, hogy alapból sem értettem mindent, mert az argentin csajnak speciális "tájszólása" van (rengeteg "s"-t használ a legváratlanabb helyeken), az equadori lány pedig olyan gyorsan és olyan hangosan beszél és SOKAT beszél, hogy esélyem se volt felvenni a fonalat, de mindezt tetőzte az az "orosz bor", ami szerintem rosé-pezsgő, aminek a hatására még többet és még hangosabban kezdtek el magyarázni. Az egészben az volt a legviccesebb, mikor egyszer csak felém fordultak és kérdeztek VALAMIT. Ugyanolyan sebességgel, mint előtte. Nem értettem túl sok mindent, de megpróbáltam értelmesen reagálni, majd kedvesen nyugtázták, hogy oké, én is igazat adok nekik, és folytatták a diskurzust. A főtémákat elkaptam, felfogtam, de hogy közte mi volt... :D Minden esetre tanulságosak az ilyen "beszélgetések". Figyelek és sikerélményként könyvelem el, ha már kezdem kapizsgálni, miről van szó. :)

Az argentin lány pedig pénteken bejön velem a TO-ra a master miatt. Hogy történjen végre valami. :)

Ezt a bejegyzést tegnap kezdtem el, de aztán elment a net, aztán beszélgettem Snejana-val, aztán meg nem tudom, mi történt, de félbe hagytam. Így úgy kell olvasni, mintha tegnap írtam volna.... A végén (majd jelzem) pedig hozzáírtam a mai információ és benyomás mennyiségeket. :)

"Mielőtt sírva fakadnék az egész idióta Bologna-rendszeren (újra), inkább mesélek egy kicsit a mai napomról. Voltam ugye jogi pszichológián, ami egész jó volt, leszámítva, hogy a pasas annyira gyorsan és lazán beszélt végig, hogy alig értettem belőle valamit. prezentációt nem csinált (ezt megértettem. azt mondta, hülyeség.) De vicces bácsinak tűnik, mert mindenki nevetett az egész órán, végig. Szóval valószínűleg, ha érteném, amit mond, tényleg viccesnek tűnne, de így egyelőre kétségbe vagyok esve, hogy hogy a francba fogom ezt a kurzust megcsinálni. Ugyanis a teljesítés egyik 60%-át az adja, hogy órára jogi eseteket hoz be, amikről beszélgetnünk KELL. Arra ad pontot, mennyit kérdezel és milyen jókat... Ojeee. 30% arra jár, hogy milyen vizsgát írsz, 10% pedig arra, általában mennyire vagy aktív (de ezt nem tudom hogyan különbözteti meg az eset-ismertetésektől). Aztán persze óra végén odamentem hozzá, hogy igazából én magyar vagyok és annyira nem nagyon értem mindig amit mond, majd kedvesen mosolygott és nagyjából ugyanolyan sebességgel elmondta újra a követelményeket (amiket akkor is csak nagy nehézségek árán voltam képes felfogni). Szóval kalandos lesz ez az óra.

Aztán gondoltam, eszem ma végre valami normális, főtt kaját, mondjuk az egyetemi menzán. Háhá. Az milyen dolog, hogy kiírják, hogy ilyen menü, olyan menü, de szendvicsen és croissant-on kívül nincs más a büfében?! Úgyhogy hazajöttem és megcsináltam az utolsó csomag zacskós-tésztát is.

Ezután eredetileg el akartam menni a Sagrada Familia-hoz, de közben írt a kínai lány, úgyhogy lehet, hogy majd inkább vele nézem meg. Nem akarok újabb önálló kis túrát. Úgyhogy végül elmentem bevásárolni, vagy legalábbis egy olyan nyugis vásárlást végezni, amikor kenyéren és vizen kívül mást is veszek.

Elmentem tehát a Mercadona-ba (bárki jönne Barcelonába, ez a bolt a legjobb. Viszonylag korrekt áraik vannak, főleg a saját termékeik néha még olcsóbbak is, mint otthon, mégsem ihatatlanok vagy ehetetlenek...). Egy-egy ilyen körút egyébként nagyon le tud fárasztani agyilag. Minden euróban, minden termék ismeretlen. Az első kihívást a TEJ okozta. Először megláttam egy valamit, ami tej-szerűnek tűnt. 2,40€. Baaaa. Hát akkor ezt talán nem. Aztán mellette egy ugyanolyan valami, csak nem világos zöld, hanem világos kék dobozban már csak 0,89€. Egy darabig nézegettem, aztán úgy döntöttem, ez biztos jó lesz. Bár nincs ráírva sehova, hogy "leche", de biztos tej lesz, mert azon a részlegen van. Elindulnék, amikor mögöttem meglátok egy kétszer akkora polcot csak ilyen tej-szerű dolgokkal. Mindnek ugyanaz a gyártója, csak valami zöld dobozos, valami kék, valami piros és persze  van sötét, világosabb és teljesen halvány színű, meg van szürke alapon zöld meg fehér alapon zöld... stb. Valamin állatok sziluettjei vannak, valamin emberek. És rengeteg ár. 0,46€-tól 3€-ig bármilyen... Aztán okoskislány voltam és rájöttem, melyik a szója (amire rá van írva... Soya) :) Tehát 20%-kal lecsökkent a választási lehetőség... Következő lépésben pedig mivel elakadtam, a birka-effektus mellett döntöttem. Abból vettem, amiből a legkevesebb volt! Így hazahoztam egy állatos sziluettekkel ellátott, világos zöld dobozos valamit, amiről azt gondolom, hogy tej. De kitudja?! Az mondjuk megnyugtat, hogy Snejana-éknak is ilyen van itthon. Most néztem meg!!! :)

Aztán elég furi volt pl a mosószer vásárlás, meg öblítő, mert ugyanazok a termékek megvannak itt is, mint otthon, csak teljesen más néven futnak. Pl itt a Coccolino = Mimosino ... De amíg erre rájöttem... Hajjaj :) Ellenben vettem 4 liter öblítőt 4 euróért. Szerintem megérte. Még ha nagyon sok, akkor is. :)"

És innentől kezdődik a mai napom:

Ismét voltam szexuálpszichológián, ahol elvileg csoportokat kell alkotnunk, hogy így dolgozzunk együtt, de én nem nagyon tudok hova kapcsolódni.... szóval még azt sem tudom, hogy fogom ezt a tárgyat teljesíteni. Talán majd megkérem a nénit, hogy találjon ki nekem valami speckó kis dolgot. Passz. De ma legalább már tudtam kicsit beszélgetni spanyol emberekkel is és egészen értettem az óra menetét. Még jegyzetet is tudtam csinálni! WOW.

Aztán találkoztam a kínai lánnyal (Yuxiao-val) és sétálgattunk, meg beszélgettünk. És rá kell, hogy jöjjek, hogy angolból már képes vagyok teljesen folyékonyan beszélni. Jó, hivatalos ügyeket nyilván nem olyan perfekt módon fogalmazok meg, de gyakorlatilag mindent képes vagyok elmondani anélkül, hogy körül kellene írnom bármilyen szót. Ellenben a spanyol... well. Vannak pillanatok, mikor magamon is meglepődök, milyen folyamatosan, milyen sokat képes vagyok beszélni. De azért vannak még itt-ott problémái. Például soha nem voltam képes megtanulni a Subjuntivo nevezetű nyelvtani szabályrendszert (kötőmód), mert ilyen nálunk nincs. Magyarban nincs subjuntivo. Szóval vannak még problémáim, de már fejlődök, érzem magamon. :)
A kínai ismertség egyébként azért jó, mert így legalább kicsit megpróbálom megérteni őket. Például én tényleg azt hittem, hogy Kínában a "csak egy gyereked lehet"-szabály csak ilyen urbán-legenda. Na nem. Tényleg minden családban csak egy gyerek lehet. Aztán megértettem, hogy azért vannak mindenhol kínai/távolkeleti turisták, mert ők nem mennek le pl a tengerpartra. Náluk a fehér bőr a szép és ezért nem is szeretnek a tengerparton napozni, pihenni, pancsikolni. Ezért nincsenek a parton soha!! Vagy ha mégis, teljesen felöltözve és csak csinálnak pár fotót. Volt még sok ilyen számomra "érdekesség", de most ezek voltak a legfontosabbak.

Amit meg a spanyolokkal kapcsolatban megfigyeltem: iszonyú erős dohányosok. Szerintem aki nem dohányzik itt, az nem spanyol, hanem külföldi/turista. És szinte mindenki magának csavarja a cigarettát. És olyan láncdohányosok, hogy amíg utaznak a metrón, már csavarják a következőt és mikor kilépnek az aluljáróból, már rá is gyújtottak. Emellett rengeteg... de tényleg iszonyú mennyiségű dohányzásról leszoktató plakátot látni.

Ja és még egy dolgot akartam leírni. Egy hasznos oldala mindenképp van a kint tartózkodásomnak (persze több is!), mégpedig az, hogy sikerült lefogynom. :) Nem tudom, mennyit adtam le, de már kezdek úgy kinézni, amire vágytam már jó ideje. :) Szóval remek.

Azt hiszem most hirtelen ennyit akartam. Ma megkaptam az ELTE-től az üzenetet, hogy a papírjaim rendben vannak, utalják az ösztöndíjat. :) Viszont a spanyol oldalról még nem érkezett válasz, tanulhatom-e a Master-kurzusokat. De! Végre otthon meghirdették azt a 3 tárgyat, amit ha szerencsém van, elfogadtathatok... Úgyhogy mostmár csak annyi hiányzik, hogy itt is felvehessem és az élet kerek lesz és lesz még egy hetem, hogy szétnézzek a környéken, a városban.... és ne kelljen órára járnom. és akkor nem kell megcsinálnom a jogi pszichológiát meg a a szexuálpszichológiát sem... Szóval légyszi, légyszi... egy kis szerencse most jól jönne. :)

Tegnap volt egy szexuálpszichológia órán. Ugyanolyan túljelentkezés van, mint nálunk otthon... :) De nagyjából értettem mindent. Viszont a katalán oktatási rendszert valaki igazán elmagyarázhatná nekem, hogyan működik. Mert a negyedévek oké. De mi lesz október 27 után??? Mert számomra olyan, mintha akkor vége lenne mindennek és pont. Közismeretit nem hirdetnek második negyedévre.

És még mindig nem járok katalánra, mert kiderült: augusztusban betelt az összes szeptemberi kurzusra minden hely. Szóval majd október 13-tól.

A tanáraim szépen, lassan válaszolnak otthonról. Mindenki házidogát kér. Félév végére egy író gépezet leszek. Meg közben ki kellene találni valami szakdoga-témát és elkezdeni levelezgetni róla valamelyik tanárommal. Na de ennek semmi köze a kint-létemhez. :)

Szóval eddig a katalán oktatási rendszer felülmúlja a magyart. Itt most szeptembertől vezették be a Bolognai rendszert, tehát még abszolút SENKI nem tud SEMMIT. Mindenki azzal nyugtat, hogy majd minden rendben lesz, minden megoldódik... hát jó. Bizonyára, csak mostmár azért kicsit kezd aggasztani. Nem szeretném visszafizetni az ösztöndíjam néhány barom miatt. Mondjuk még meg sem kaptam. Sőt. Összességében semmilyen jelzést nem kaptam arról, hogy megkapta volna bárki is a papírjaimat. Még a rektori hivatalból sem válaszolnak. Spanyol oldalról meg roppant biztató (erős irónia!!!) hírek terjednek az ösztöndíj megérkezésének időpontjáról... De inkább le sem írom.

Egyébként végre megismertem egy kínai lányt és majdnem együtt jártunk katalánra, de aztán mégsem, mert ugye betelt a csoport, neki viszont szóltak még időben előtte, még júliusban, hogy írjon emailt és foglalja le a helyét. Nekem nem írtak ilyet, akárhányszor írtam is nekik... Szóval DISZKRIMINÁCIÓ!!!!

De a lány aranyos, kedves, közvetlen. Tényleg igaz az, hogy a kínai emberek nagyon barátságosak. :) Majd meglátjuk, találkozunk-e még. Egyelőre emailezünk...

Voltam a kikötőben vasárnap, néztem nagy óceánjárókat, fotóztam halakat, meg ültem a mólón, olvastam... :) Tervezem, hogy valamelyik nap végre elmegyek a Sagrada Familiahoz is. Meg a Montjuicre. Most viszont megyek Jogi pszichológiára.

Közérdekű info mindenkinek:

Miért jön mindenki azzal, ha megtudja, hogy itt vagyok, hogy "na és bulizol sokat?"????? Miért ez a legfontosabb? A válaszom: nem. Nem bulizok szinte semennyit, mert per pillanat még nincs kivel/kikkel. És mivel én nem nyomulós típus vagyok, így nem akarok rátapadni senkire, majd lesz valahogy. Remélem.

Öööö ma végül tehát a parton kötöttem ki. Esküszöm, hogy senkit nem akarok cukkolni, meg bántani, de itt ANNNNNNNYIRA meleg van. :) Este fél6-kor csak azért jöttem vissza, mert meguntam a napot, meg a homokot, meg a tengert. Na jó. A tengert nem. Azt nem lehet megunni, olyan kék... :)

Vicces volt nézegetni a szörfösöket, vitorlás hajókat... ahogy felborulnak és kimentik őket. :) Meg nézni, ahogy a parti árusok (Coca? cerveza? refresco?) elássák a homokba az árukat, hogy ne melegedjenek fel. Meg láttam egy pasast, aki első ránézésre angolnak tűnt, de aztán, amikor közvetlenül mellettem, szemrebbenés nélkül levette a nadrágját, hogy felvegye az úszógatyáját (tényleg MINDENT levett magáról), akkor megfordult a fejemben, hogy talán mégsem az...

Most tervbe vettem, hogy meg fogok nézni egy napfelkeltét valamikor (mondjuk szombatról vasárnapra virradóan, mert akkor egész éjjel járnak a metrók! Bizony!), de egyelőre próbálok megbarátkozni azzal a helyzettel, hogy ma vagyok itt egy hete, úgyhogy mostmár ideje elkezdenem idegennyelvű kapcsolatokat építeni. Hétfőtől suli, legalább meglátom, kik itt a pszichológusok, este meg katalán kurzus. Kíváncsi vagyok, mennyit értek majd meg belőle, ha spanyolul magyarázzák el a katalán nyelvet. Jajjj de jó lesz. :D

Aztán hétfőn lesz az a fantasztikus köröm egy bizonyos Rocio nevezetű nővel, amikoris végre kiderül, hogy ugyan tanulhatom-e az általam kiválasztott tárgyakat, s ha igen, mennyire emberi nyelven.

Visszatérve a mai tengerpartra: öhm. Végre láttam etalon-testű pasasokat is. ;) És meg kellett állapítanom, hogy errefelé a nőknek extra nagy és lógós melleik vannak. Ennek ellenére a monokini teljesen oké mindenki számára. Szóval az első 10-20 perces alkalmankénti megrökönyödésem idővel teljes közömbösségbe fordult át.

Szóval az élet szép. Mostmár lassan kezdem kipihenni magam, és átállni mediterrán időszámításra, szóval izgatottan várom a folytatást. :)

Bár szombat van és süt a nap, mégis itthon vagyok. Takarítós-mosós napot tartok :) Majd délután lehet lenézek a partra vagy valami. Csak hétvége van és kiderült, hogy ünnepnap. Mert valami olyasmit tartanak ma, mint ami nálunk '56... nem teljesen értettem. Szóval ezért voltak tegnap ANNYIAN a boltban, mert ma meg holnap nem lesz nyitva semmi, csak a pékségek reggel.

Na de ma mostam (még nem mosógéppel, csak kézzel pár dolgot, mert a néni megkért, hogy hétfőn mossak, mert kevés a cuccom és hétfőn pedig hozzátehetem az övéikhez...), aztán sepregettem, most meg még kicsit pakolászok, mert egyedül vagyok itthon. Snejana és a mama lementek a partra, meg sétálni... Ja és ma ügyes voltam azért is, mert a pékségben vettem reggelire egy croissant meg egy NAAAAAAAGY bagettet és az egészért fizettem 1 eurot. És tök büszke voltam magamra, milyen ügyesen választottam, aztán rájöttem, hogy ez egy akció itt náluk. (egyébként 90+88 cent lett volna....ami 1,7 euro körül van). De a lényeg, hogy most van egy nagy ropogós, frissen sült bagettem és már nincs croissant-om, mert megettem.

Na meg mai projekt volt még, hogy végre írtam az otthoni tanáraimnak, hogy találjunk ki valamit a tárgyaim teljesítésére, meg megnéztem, milyen tárgyakat vehetnék fel közismeretiként. ööö a kedvencem jelen pillanatban a Jogi pszichológia (Psicologia jurídica), ami pl nincs otthon vagy a Szexuálpszichológia. Remélem, ha nem lesz  más, ezt a kettőt elvégezhetem, mivel mindkettő SPANYOLUL van és nem katalánul :D

Nos, most pedig folytatom a rendezkedést, aztán meg irány a part! :)

Azért lélekben szolidarítok minden otthonival. :D

Az elmúlt pár nap...

Nos, igazából már roppant régóta tervezem, hogy írok majd jó sokat, meg érdekeset az elmúlt 1-2-3 napról. Meglátjuk, most mennyire futja.

Amióta nem írtam, ahhoz képest először is szereztem spanyol telefonszámot (amit természetesen nem tudok megjegyezni, de afő, hogy van, tehát idekint elérhető vagyok)

Aztán kimentem a fő-fő-fő-egyetemvárosba, de közben elkezdett esni az eső, így annak a látogatása hiper gyorsan félbemaradt. Aztán az az este annyira nem jött be, kicsit magamba is zuhantam, valahogy egyedül éreztem magam (igen, ilyet is lehet egy ilyen fantasztikus helyen), de hála Tompinak meg az anyukámnak, helyrerázták a lelkemet így msn-skype kombinációban :)

Másnap aztán fogtam magam és elmentem a Güell parkba, ami nem csúnya, az tuti. :) Kicsit beleszerettem.

Ez egy kis kilátás-szerűség :)

Jelzem, ennek a bácsinak nincs feje...

Ezt pedig csak az életérzés kedvéért :)))

Na és a Güell park után elmentünk a házi-nénimmel meg a házi lánnyal, Snejana-val sétálni, kávézni. Aztán, mikor beszélgettünk, egyrészt ledöbbentek azon, milyen keveset keresnek nálunk az emberek, másrészt Snejana elmesélte (amennyire csak tudta), hogy nem érti, hogy működik még a spanyol gazdaság. Merthogy valami iszonyú magas a munkanélküliség, de az emberek ennek ellenére egész nap bárokban ülnek, süttetik a hasukat és jól érzik magukat... Szóval érdekes volt, amit mondott. Meg hogy a jelenlegi lakosság túlnyomó része nyugdíjas. Fiatalok, meg gyerekek csak a bevándorlókból születnek, így lassan kicserélődik a teljes katalán lakosság itt. (valószínűleg ezért nyomatják ennyire a katalánt mindenhol. Pl egyetemi papírokat, fontos honlapokat, feliratokat csak katalánul írnak ki :D)

No mindegy. Ezt követő nap elmentem a tengerpartra. Hejj, de undorító ez a város. Mindig rá kell, hogy jöjjek, hogy mennyire "utálom" :D De szerintem beszéljenek helyettem a képek! :)

Ez itt egy bálna

Ott, messze, abban a vitorla alakú szállodában egy éjszaka 5000 euro. Fejenként.

Azért már itt is őszül...

Egyébként sikerült kicsit le is égnem, aminek hallatán a hugom eléggé felháborodott... :P

Aztán este elmentem a Font Magica-hoz (Varázs-szökőkút), amiről annyi képet csináltam, hogy nem tudom, melyiket lenne értelme betenni, így ha tudom, inkább videót töltök fel :)

Ez az a hely, amibe 2003-ban beleszerettem. De úgy nagyon. :) Úgyhogy mindenképp vissza kellett jönnöm. Szóval nem változott semmit. :)

Na aztán ma elmentem ügyintézni. Őszintén szólva eddig úgy gondoltam, az ELTE-PPK ügyintézésétől rosszabb (t.i. lassabb, körülményesebb) nem létezik. Na most: DE. Ismételten 3 órát várakoztam. Csak most fél11-től fél2-ig (esküszöm, megemlékezek róla, ha egyszer fél óra alatt végzek). A pasas (már a nevét is tudom! Simon), mikor meglátott, már mondta is, hogy "áááh! Szimka!" (jó. legyen.) Odajött hozzám, megkérdeztem tőle, hogy megkapta-e az emailemet. Igen. Je. Na akkor most felvehetem a tárgyaimat? Vagy egyáltalán miket vehetek fel? Hááát... izé. Beszélnie kell valakivel. Eltelik 20 perc, visszatér. Beszélt XY-nal (a nevét sajnos nem értettem), hogy ezzel a bizonyos XY-nal kellene beszélnem. Ad egy email-címet meg egy telefonszámot. Kérdezem tőle, hogy nem beszélhetnék-e vele személyesen? Hát, megkérdezi. Elmegy és kiderült, hogy a 3 asztallal arrébb ülő pasas az, akivel beszélnem kellene. Visszajön Simon, hogy a pasas most nem ér rá, kérjek időpontot. Ok. Mondom tőle nem kérhetnék, hogy ne kelljen emailezni, telefonálni... Ekkorra odaért a pasas és mellettem (tőlem fél méterre állva) elkezdtek beszélgetni 20 percig arról, miért is nincs ideje most a bácsinak rám... majd kitalálták, hogy nem is vele kell beszélnem, hanem egy nővel. Ezt az infot persze Simon mondta el (nem ám a pasas személyesen...). Ismét ad egy telefon-számot (qué bien!), hogy egyeztessek időpontot a nővel. Mondom, ő nem itt dolgozik? De. Akkor mi lenne, ha bemennék hozzá? Okok. A másik épület. A bejáratnál el tudják mondani, merre (ofkorz not. A portás néni csak katalánul beszélt, kegyetlen gyorsan, így kb annyit tudtam neki elmagyarázni, hogy inkább írja le. persze rosszul írta, így bolyongtam ismét 20 percetaz épületben) Mielőtt azonban átmentem volna Rociohoz, kérdezem Simont, elküldte-e a regisztrációs lapomat az ELTE-re. Öööööö. Nem. De akkor majd most. Bár nincs aláírva, de elküldi faxon. Remek. Ezzel megvolnánk, de mivel még hiányzik egy aláírás, így jövőhéten menjek vissza az eredeti papírokért. Oké.

Elválunk, nagy nehezen megtalálom Rocio irodáját. De kigodnolta volna? Ma pont nem dolgozik. És mikor lesz legközelebb? Hétfő délután. Mikortól? Azt nem tudom. De mégis...? Ja. Hétfőn délelőtt is van. És akkor mikorra jöjjek? 11-2-ig valamikor... Bien.

Ügyintézés pipa. Erre a kijáratnál elkap egy csaj egy banktól, hogy csináltassak bankkártyát náluk, mert tök ingyen van a pénzfelvétel, meg úgy minden. Jó. Vicces volt, mikor nem tudtam mindent elmondani spanyolul, erre odahívtak egy srácot, hogy ő mennyire nagyon perfekt angolból. (itt mindenki úgy gondolja, hogy tud angolul, de valójában senki sem :D) Hát nem volt az. Valójában én jobban beszéltem spanyolul, mint ő angolul és a végén már a google translatort is bevetettük. Több-kevesebb sikerrel. Aztán pedig lett egy spanyol bankszámlám. Jippíí.

Túl az akadályokon, hazajöttem, majd elmentem boltba (péntek délután soha többé). Rengetegen voltak, viszont pozitív, hogy annak ellenére, hogy mindenki annyit vásárolt, mintha egy fél éves világvége jönne és annyi ember volt, mint ünnepnapokon az Osanban, a sor pillanatok alatt lement, az emberek kedvesek voltak és előzékenyek mindenkivel és nem voltak fennakadások,  meg ilyesmi. :) Szóval abszolút pozitívum.

Aztán meg kellett azt állapítanom, hogy valóban rengeteg itt a nyugdíjas. És hogy itt a nénik-bácsik a kis csomagjaikat nem olyan tili-toli táskában tolják, mint otthon, hanem olyanban, aminek négy kereke van. Majd egyszer lefényképezem.

Meg van itt ilyen divat, hogy olyan cipőt hord mindenki, aminek az eleje majdnem teljesen zárt (csak a lábbhegynél van egy kis lyuk), hátul pedig van egy pánt, ami előre is hajtható, így a lábbeli papucs lesz, vagy hátra, a sarokra húzható, így pedig szandálként funkcionál. De tényleg mindenkinek ilyen van. :)

Aztán vannak még itt mindenféle fura szokások, mint például, hogy le kell inteni a buszt, különben nem áll meg a megállóban, tök mindegy hányan várnak rá...meg hogy a metrók a végállomáson, mikor épp indul az egyik, csilingelve zenélnek egymásnak. Meg ez a rengeteg mozgólépcső errefelé nagyon durva, meg a metró-rendszerük, meg a busz. Borzasztó szervezett (bár számomra még nem átlátható).

Ja meg telefon-vásárlás közben jártam a durva negyedben is, ahol prostituált-nénik voltak, meg igazi sötét alakok... És csak feketék, indiaiak, arabok, meg mindenféle nagyon sötét népség voltak az utcákon, illetve sikátorokban... Szóval akkor azért kicsit megijedtem. De túléltem és soha többé nem megyek arra! :D

Hűűű. Ez most jó hosszú bejegyzés lett. Holnap még nem tudom, mit csinálok, de majd jelentkezem így vagy úgy. Szép estét meg jó napot! :)

Némi új info

Lelkesedés visszatért, csak idő nem volt még írkálni. De hamarosan!

Most megyek a Magic Fountain-hoz (Font Magica), aztán ha lesz energiám, írok végre, meg töltök fotókat is! :)

Addig is ide megyek most:

http://www.barcelona.com/barcelona_directory/attractions_in_barcelona/magic_fountain

Hasta luego!

Ma este esett, meg egyébként is terveztem, hogy itthon maradok, így volt időm boon-t olvasgatni, meg magyar híreket... és azért kicsit honvágyam lett. Na. :$ Belegondoltam, hogy december 20, az december 20. És az még bizony elég messze van. Na de majd visszatér a nagyon jókedvem és lelkesedésem is. :) (pl ha nem fog esni. :P)

Most megpróbálok kicsit összeszedett lenni, bár elég nehéz lesz... :)

Mert az a helyzet, hogy szerelmes vagyok... ebbe az egész városba. Nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen, de  pedig most ez van. Az van, hogy amikor ideértem, nem éreztem azt, hogy idegen lennék. Olyan volt, mintha egy hosszú út után kifújnám magam és azt mondanám: hazaértem. Persze nem úgy, mint a hazám, az otthonom, hanem valahogy úgy, hogy minden, ami itt van, nem tűnik idegennek. És ez valószínűleg a levegőben van. Tegnap megismertem néhány Erasmus-os fiút, lányt, kiültünk a kikötőbe beszélgetni, sangriázni (amiért majdnem kihívták a rendőröket, de aztán csak befenyített minekt a biztonsági őr bácsi, aki olyan két kereken guruló fél-rollerrel flangál, mint a Pálza ásza című filmben a pasas)... és hajnali 2-3 körül elindultunk hazafelé. Mindenki szétszéledt én meg egy lengyel sráccal sétáltam fel a buszmegállómig, ami a Plaza de Catalunya-ról indul. Vicces volt, ahogy beszélgettünk, angolul, néha spanyol szavakkal, vagy spanyolul néha angol szavakkal... Na de mindegy is: a lényeg, hogy ő ugyanazt mondta el, ami az én első benyomásom is volt a városról. Nem érzed magad idegennek. Az első pillanattól úgy érzed, befogadtak, része vagy ennek az egésznek... és valami van a levegőben. :)

Ööö... egyébként meg be vagyok iratkozva (por fin) az egyetemre. Van ilyen student card-om is, meg mappám, meg naptáram, meg tájékoztatóm sok-sok-sok-sok katalán-kurzusról. (itt mindenki katalánul akar minket tanítani :D) Viszont tegnap derült ki az ügyintézők számára, hogy én mesterképzéses hallgató vagyok, így ilyen kurzusokat szeretnék felvenni... Végülis csak június óta náluk pihen a jelentkezési lapom. Úgyhogy most hiper sebességgel kell valahonnan igazolást kerítenem arról, hogy igen, én tényleg megszereztem a BA diplomát és igen, én tényleg egyetemista vagyok, mesterképzéses és pszichológia szakos (ofkorz, máshogy nem is jelentkezhettem volna....)

Szóval it's weird. A másik meg a nyelv-tudásuk. Az ügyintéző csajnak elkezdtem először spanyolul beszélni (köztudott, hogy annyira még nem vagyok perfekt), és közölte, hogy beszéljek lassabban, mert csak kicsit tud spanyolul. Ok. Mondom akkor legyen angol (mert előtte egy srác magyarázta nekem, hogy nyugi, nagyon jól beszélnek itt angolul)... aham. Lényegében középfokú nyelvvizsga előtt egy-két évvel álltam ilyen szinten angolból, mint ez a csaj most. Remek. Nem értette, mit akarok, mit kérdezek és idiótaságokat válaszolt (se alany, se állítmány, se igeidő... semmi  :)) De végül (fél12-től fél3-ig) megváltottuk a világot. Kiderült, hogy a csaj ukrán, és ezért nem tud semmilyen emberi nyelven beszélni. Csak azt nem értem, miért dolgozik itt akkor?! Meg hogyan? Ilyen szinten én is tudnám végezni itt a feladataimat.

Na meg még annyit szerettem volna, hogy ez az egyteme ez egy nagy WÁÓ. Az egész Campus hegyre épült. Mindenhol virágok, pálmafák, mediterrán fenyők, napsütés ÉÉÉS kilátás a tengerre és az egész városra. Amazing. És tényleg baromi közel van az albihoz.

Azonban most befejezem, mert be kell szereznem végre valami spanyol telszámot...

Na, ma futkorászós, alig fényképezős napot tartottunk, de azért az eddig született fotókat felteszem. (Épp csak hazaugrottam enni valamit, meg pihenni egy picit, szóval most nincs sok időm írkálni. :))

Íme a metro, amivel nap, mint nap járok. Hát nem olyan, mint a magyar 4-es (itt ez a 4-es)

Aztán vannak itt is galambok (fujj...) meg papagájok is a fákon.. :)

Meg aztán vannak itt ilyen biciklik, amit az vehet igénybe, aki barcelonai. évente 30 eurot kell érte fizetni és ezekből a tárolókból lehet őket összeszedni. A szabály csak annyi, hogy másfél óránál tovább nem használhatsz egyet, le kell tenned egy gyűjtőhelyen és egy másikra kell szállnod. Ennek annyi a célja, hogy ne vidd haza magaddal. Szóval tök jó. És rengeteg van belőle a városban.

Na meg amint látszik, csodálatos idő van. Meleg, süt a nap, kék az ég.... :)

Ennyit mostanra. Este megyek ERASMUS-os találkozóra. Talán ott is készülnek még képek. Meg újabb élmények. Például este találkozom egy másik magyar lánnyal is (nem azzal, akivel ma végigjártuk a város egyes részeit, meg akitől már eddig is tök jó tanácsokat kaptam) és lemegyünk a partra...

Szóval még mindig szép itt minden. :)

Ja és néhány kép

Ez volt a Sants Estación, ahova érkeztem és ahol várakoztam

Ez csak ilyen hajnali pálmafás pikcsör.

Ez azér' mer' a buszok a bal oldalon mentek... valamiért.

Ez pedig a szobám egyik és másik fele. Hát nem nagy, de nekem tetszik. :)

A megérkezésem "rövid" története

Remélem, ez a betűszín mindenkinek megfelel és olvasható is. (bár megjegyzem: így nem elég spanyolos... :P)

Szóval megérkeztem. Ami egyébként a 2-án esti elindulásomból kifolyólag elsőre nem tűnt problémamentesnek. Vegyük például az elindulás, ami 11-kor lett volna, de 10-kor felhívtak, hogy késik a busz 1 óra 45 percet, mert hogy Bukarestből jön. Remek. Ez nem volt tervbe véve. Aztán jött a sokk, hogy busz teljesen tele volt. Egyetlen hely volt a busz leghátsó sorában középen. És én voltam az egyetlen magyar. Kalandos volt, az tény. És az is tuti, hogy soha többé nem vállalkozom ilyen hosszú útra buszozni.

A késésben csak annak örültem, hogy talán így később érünk be Barcelonába is (tehát nem hajnali 3/4 5-kor, hanem 3/4 7-kor). Tévedtem. A busz olyan sebességgel száguldott át mindenen, hogy a kezdeti késés ellenére, két órával korábban, hajnali 3/4 3-kor értünk ide. Ami azért jó, mert szállásom nem volt, a buszpályaudvar meg hajnali 5-kor nyit. Szóval várakoztam, közben odajött hozzám egy anyuka, hogy nem tudom-e honnan indul a reptéri busz, majd mikor nem értettem, mit akar spanyolul, megkérdeztem, hogy "can you speak English?" mire a reakció csak ennyi volt: "Jesus! Of course!" :)

Egyébként valószínűleg a fáradtság és az átélt 26 órás út következménye volt, hogy az állomás előtti csövelést is képes voltam pozitívan értékelni. Jó volt ott ülni, mert meleg volt. Tényleg nagyon meleg volt. És itt vagyok. És nem érdekel semmi más, csak hogy Barcelona meg minden.

Szóval bejutottunk 3/4 5-kor (jófejek voltak, hogy ennyivel korábban beengedtek minket), majd fellelkesültem, hogy akkor legalább netezek kicsit. Kiderült, hogy nincs. Ami a neten van, HAZUGSÁG! :) Szóval ültem és egyszer csak a másnaposság érzése jött rám. Csak épp a fáradtságtól. Nagyon durva érzés volt. Az orvosság persze egy kávé-csokicroissant-kombó lett :)

Aztán mikor már világos lett, elindultam kicsit szétnézni és még mindig meleg volt, ha nem melegebb, mint előtte. És ekkor jöttem rá, hogy nem érdekes az elmúlt borzalmas éjszaka, mert ez a város árasztja magából a nyugalmat. Annyira kedves volt mindenki, akihez odamentem. A béna spanyolom ellenére, kedvesen végighallgattak, megpróbáltak segíteni... és folyamatosan kedvesek és nyugodtak voltak. Áh. Össze sem kehet hasonlítani Magyarországgal.

Na és utána elindultam ahhoz a lányhoz, aki kedvesen válaszolt az albérlet-keresésemre. Egy orosz lány meg az anyukája lakik itt egy pici lakásban, aminek az egyik szobáját kiadták, viszonylag olcsón (már amennyire olcsónak tekinthetők az itteni albérlet-árak). Szóval eljöttem, kb 2-3 szót váltottunk, és döntöttem, hogy meg sem nézem a többit. Visszamentem a cuccaimért a pályaudvarra, ahonnan egy busszal jöttem vissza, ami végigmegy a hegyes területeken és gyönyörű volt a város onnan fentről. Kár hogy sok csomag volt nálam, érdemes lett volna lefotózni. Elállt a lélegzetem.

De még akkor hogy megdöbbentem, mikor a pályaudvaron álltam a megállóban, próbáltam kideríteni, melyik busz jó nekem és a buszsofőr odajött hozzám, hogy merre akarok menni. Mikor pedig elmagyaráztam neki, hol kellene leszállnom, mondta hogy ez az a busz, majd mikor kanyarogtunk felfelé, az említett buszmegállóban megállt és várta, hogy leszálljak, mert emlékezett rá, hogy merre akarok menni. Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. :)

Na de mindegyis. A lényeg, hogy mostmár itt vagyok. Van hol laknom. Kedvesek a főbérlőim. Már csak meg kellene tanulni újra spanyolul. Na meg kezdeni valamit ezzel a borzalmas katalánnal. De ha a főbérlőmön múlik, hamar belerázódok, mert annak ellenére, hogy tud angolul meg oroszul, csak és kizárólag spanyolul vagy katalánul hajlandó beszélni hozzám.

Szép kis félév elébe nézünk. :)

Halihó mindenki :)

Nos, ezt a blogot a célból hoztam létre, hogy így ne kelljen mindenkinek egyesével leírnom, elmesélnem mi történik velem. Meg én is összeszedettebben és részletesebben emlékszem majd vissza a dolgokra. Igyekszem majd mindent részletesen leírni és minél gyakrabban jelentkezni, meg fotókat feltölteni. :)

Remélem tetszik majd... :)

Ez az utolsó bejegyzésem indulás előtt. Este 11-kor indul a buszom a Népligetből és elvileg szombat hajnali 4:45-kor érünk Barcelonába. Reményeim szerint szombaton találok albérletet és már lesz hol aludnom...

Egyelőre ennyit. A többit majd már kint írom.

Vigyázzatok magatokra itthon! (Különösen kedves kiscsaládom meg Tomi :) meg az Ibolya-szakirány meg peregy... meg mindenki, akit nem tudok felsorolni...) Jó olvasgatást!