Öööö ma végül tehát a parton kötöttem ki. Esküszöm, hogy senkit nem akarok cukkolni, meg bántani, de itt ANNNNNNNYIRA meleg van. :) Este fél6-kor csak azért jöttem vissza, mert meguntam a napot, meg a homokot, meg a tengert. Na jó. A tengert nem. Azt nem lehet megunni, olyan kék... :)

Vicces volt nézegetni a szörfösöket, vitorlás hajókat... ahogy felborulnak és kimentik őket. :) Meg nézni, ahogy a parti árusok (Coca? cerveza? refresco?) elássák a homokba az árukat, hogy ne melegedjenek fel. Meg láttam egy pasast, aki első ránézésre angolnak tűnt, de aztán, amikor közvetlenül mellettem, szemrebbenés nélkül levette a nadrágját, hogy felvegye az úszógatyáját (tényleg MINDENT levett magáról), akkor megfordult a fejemben, hogy talán mégsem az...

Most tervbe vettem, hogy meg fogok nézni egy napfelkeltét valamikor (mondjuk szombatról vasárnapra virradóan, mert akkor egész éjjel járnak a metrók! Bizony!), de egyelőre próbálok megbarátkozni azzal a helyzettel, hogy ma vagyok itt egy hete, úgyhogy mostmár ideje elkezdenem idegennyelvű kapcsolatokat építeni. Hétfőtől suli, legalább meglátom, kik itt a pszichológusok, este meg katalán kurzus. Kíváncsi vagyok, mennyit értek majd meg belőle, ha spanyolul magyarázzák el a katalán nyelvet. Jajjj de jó lesz. :D

Aztán hétfőn lesz az a fantasztikus köröm egy bizonyos Rocio nevezetű nővel, amikoris végre kiderül, hogy ugyan tanulhatom-e az általam kiválasztott tárgyakat, s ha igen, mennyire emberi nyelven.

Visszatérve a mai tengerpartra: öhm. Végre láttam etalon-testű pasasokat is. ;) És meg kellett állapítanom, hogy errefelé a nőknek extra nagy és lógós melleik vannak. Ennek ellenére a monokini teljesen oké mindenki számára. Szóval az első 10-20 perces alkalmankénti megrökönyödésem idővel teljes közömbösségbe fordult át.

Szóval az élet szép. Mostmár lassan kezdem kipihenni magam, és átállni mediterrán időszámításra, szóval izgatottan várom a folytatást. :)