Kissé vonakodva, de visszatértem. Jó volt otthon három hétig. Nem nagyon volt kedvem otthagyni semmit és senkit... de hát muszáj volt még visszajönni, befejezni egy kurzust, beszerezni a maradék dokumentumokat, aláírásokat, meg majd hazaköltözni. Na. És ahhoz képest, hogy nem akartam visszajönni, végül mégsem érzem magam nyomorékul. Mikor szállt le reggel a repülő, fura érzésem lett. Láttam a várost, ahogy rásüt a nap, láttam az épületeket és TUDTAM, mi micsoda, merre van. Szép volt, ismerős. És ekkor éreztem azt, hogy valahol ez a város lett a második...harmadik... sokadik otthonom. :)

Szóval úgy állok neki ennek a hátralévő két hétnek, hogy kihozok belőle mindent, ami lehetséges, hogy úgy menjek haza, hogy "igenigen. én vissza AKAROK térni.", hogy nyáron vissza is térjek. Nem csak ide, Andalúziába (amiről még mindig lógok egy hosszúúúú beszámolóval) is. Szóval újult erő, meleg... és most irány a tengerpart. Találkozom Rékával. :)

Jövő vasárnap advent első vasárnapja. És otthon leszek :) Juppí. :) Igazából már nagyon honvágyam van. Főleg amikor olyan csúnya, esős idő van, mint ma is, hogy a ruhák nem tudnak megszáradni odakint, így behozom őket és öblítő illat van az egész szobában. És véletlenül egy karácsonyi dalba is belebotlottam... Jajj de már csak 5-öt kell aludni!

Wiiiiiiiiiiii :)

Na. Mégsem marad el az andalúz körút kicsiny spanyol-életemből. :)

Éppen ma este foglaltam le a repjegyet, mely a kezdeti és végső dátumot meghatározza. Azaz december 3-án reggel 06:25 perckor indul a gépem Málagába és december 9-én 14:10-kor indulok vissza Barcelonába Sevillából. Közben tervben van Málaga megtekintése, onnan elindulva megnézni Gibraltárt vagy Tarifát (jelen pillanatban Tarifa sanszosabb lenne :) ), majd elérni Cádizhoz. Ott elidőzni egy napot, majd tovább indulni Sevillába. Sevillában eltölteni 2 napot, mert mégiscsak baromi nagy város. Aztán harmadik nap elmenni vagy Córdobába vagy Huelvába. Erről még nem döntöttem. 9-én pedig vissza Barcelonába.

Na most a terv további része, hogy a Sevillás mókázásomhoz társaim lesznek, de még nem tudták biztosra mondani, mert államvizsgáznak, így legalább magamnak bebiztosítottam, hogy tutira menjek. Jupppííí :)

Remélem azért mégiscsak jönnek majd, mert bár azért jöttem, hogy spanyolul tanuljak és országot nézzek, azért jó lenne, ha tudnának csatlakozni.

Most hétvégén meg remélhetőleg elmegyünk Rékával a Cosmo Caixa-ba, ami kb olyan, mint a Csodák palotája. Meg remélem nem csak terv marad, hanem meg is valósítjuk és elmegyünk Doris-szal Gironába.

Közben meg szépen haladok a sulis dolgokkal is. A TDK is kezd formát ölteni. Meg az egyik tanárom akármi történjék is, elfogadja az egyik tárgyamat mindenféle plusz feladat nélkül. Szóval ez egy jó nap volt így a végére.

Holnap pedig végre eljutok a pedagógiai könyvtárba, ahol még meg kell harcolnom katalán könyvtáros-nénikkel. Remélem csak túlaggódom a dolgot, de a könyvtáros nénik alapból sem kedvesek, általában, plusz a katalánok nem a legkedvesebb népek a földön... úgyhogy ez a kettő félő, hogy sokszorozza magát. De bízom a legjobbakban.

Ja és a mostanában történt életem... semmi különös. :) Kaptam egy születésnapi üzenetet megköszönő üzenetet a lengyel szerelmem-fiútól. Persze csak plátói a kapcsolat... :)

Ma meg már kezdtem egyre jobban érezni, hogy ez a spanyol-beszéd ez jó dolog és talán egyszer tényleg belejövök. Bár még mindig vannak üres foltok az órákon, mikor a tanárunk magyaráz, de a spontán, baráti társalgások során már egészen jól boldogulok. :)

És az idő napközben még mindig meleg. Csak este meg hajnalban van borzasztó hideg. De gondolom, még mindig melegebb, mint otthon. És már csak 9-et kell aludni és megtapasztalom azt is...

Montserrat és Tarragona

Az elmúlt hét mozgalmas volt. Egyrészt voltunk Rékával Montserratban csütörtökön. Reggel 8:36-kor indult a vonatunk (FGC), amivel elmentünk Montserratig (a városig), onnan Cremellera-val mentünk fel a monostorig, ahonnan pedig Funicularral mentünk fel a hegyekhez, ahonnan még kb 4 km-t gyalogoltunk (minimum), a szintemelkedés meg olyan 250 méter volt. Felmentünk Montserrat legmagasabb pontjára, 1236 méterre. :) Szóval elég kemény volt. Nekem. :P Szerintem kb 1100 méteren "ebédeltünk", közben csináltam sok-sok-sok fotót... és nagyon jó idő volt. Szóval ilyen tökéletes-nap-féleség lett. (a képek láthatók facebook-on. Oda egyszerűbb és gyorsabb feltölteni, mint ide...) Egyébként a hegyek csodálatosak. Csend van (kivéve, ha járőröző helikopterek jönnek) és minden zöld, egy-két fa sárga vagy vöröses barnás... és az ég kék. Látszik a tenger, de látszanak a havas hegyek is a távolban... szóval WOW. Egyszer, a régen létezett, már semmivé vált tériszonyom ellenére is kimásztam az egyik szikla széléig, ahol alattam 1200 méter mélység volt, semmi biztonsági kötél. Az az élmény is ilyen WOW-hatás volt.

Aztán Montserrat után vettünk Rékának Barcelonában egy radiátort, hogy ne fagyjon meg, aztán meg meg is etetett. Rakott zöldbabbal. Nem is tudom, mikor ettem ilyet utoljára. Minden esetre mostmár nagyon érik egy alkalom, amikor én főzök rá valami Rita-féle-spcialitást... :)

Pénteken nem sok minden csináltam. Délután találkoztam Doris-szal, az osztrák lánnyal, vettünk neki pizsamát egy olyan boltban, ahol szinte minden HelloKittys volt, bár voltak hercegnős, kisherceges, mikiegeres pizsamák is, de többség HelloKitty (karácsonykor, télen, barátokkal, szerelmesen......) Aztán meg elmentünk egy bárba (ahol egyszer már Rékával is voltam, de elfelejtettem megint a nevét), ahol ettem egy NAAGY hamburgert. Volt benne sok-sok rukkola meg saláták, meg tojás, meg husi...:) Na és tök jó volt, mert egész délután spanyolul kellett beszélnem és egészen jól ment. :)

Szombaton elmentünk Tássiával meg egyik lakótársával Paolával Tarragonába. Iszonyú mázlink volt az idővel. Gyönyörűen sütött a nap. Árnyékban 19 fok volt...a tengerparton meg hőség. Az egész város hatalmas. Nekünk kb az ötödét (az óvárosi részt) sikerült megnéznünk, így is elfáradtunk. Az emberek még Spanyolországhoz képest is nagyon kedvesek voltak. Mindenki kedvesen, aranyosan segített nekünk mindenben. Elmagyarázták, merre menjünk, mit érdemes megnézni, hova ne menjünk, meg miért ne fizessünk semmit, mert nincs értelme. Szóval kedvesek.

Amivel nagyon nem tudok mit kezdeni, az az, hogy itt is mindent díszítenek már karácsonyra, de a tengerpart és a meleg annyira nem fér össze számomra. Ráadásul nagyon csúnya díszeik vannak mindenfelé. Nekem legalábbis nem tetszik.

De jó móka volt ez a tegnap is, főleg mert ma már hidegebb, meg felhősebb az idő, így nem lenne jó kirándulni. Este mozi, végre megnézzük a facebook-os filmet. Addig meg megpróbálok végre haladni az otthoni feladataimmal, meg csinálok majd paprikás csirkét. Vagyis megteszek minden tőlem telhetőt az itteni alapanyagokból.

Némi érzelmi, magánéleti zavart követően újra jelentkezem. A hugom itt töltött pár napját egyelőre nincs erőm összefoglalni. Egyszer, remélem, majd utólag megteszem. Most viszont folydogál tovább az élet. Hétfőn megvolt az utolsó prezentálás az első kurzusomból, így jelentem: egy tárgyat teljesítettem! :) Bár még nem tudom, milyen eredménnyel.

Kedden is volt egy órám, ahol az osztálytársaim elképedtek azon, mikor a tanárunk mesélt arról, hogy léteznek olyan cégek, amikből akkor származik az alapítónak nyeresége, amikor a cég bezár. Én meg mosolyogtam... kérdezte a tanár, hogy miért és el tudtam nekik mondani, hogy ilyen cégekből elég sok van Magyarországon. Le voltak fagyva ettől. :D Hát igen...

Aztán tegnap este nagybánatomban szerencsére találkoztam Rékával, akinek már nagyon sokkal lógok. (sok-sok kaja meg takaró... meg még kitudja, mennyi minden... :) ) Csinált forralt bort meg kecskesajtos paradicsomos "salátát" :) meg menta-teát. Aztán egészen helyrejöttem ettől lelkileg. Aztán végre aludtam sokat. (persze nem eleget még így sem)

Ma meg elmentem venni valami normális kaját, mert már napok óta porleveseken éltem... (nem akarok beszélni róla.) Szóval ma már ettem finomat is. Meg van mandarinom meg vettem Turrónt (ilyen csokiszerűség). Ilyen válogatás csomagra ruháztam be, hogy kipróbáljam, melyik milyen ízű, és a legjobbakból bevásárolok és viszek haza megkóstoltatni.

Jaaa. És tegnap éjjel elkezdték felpakolni a karácsonyi díszeket az utcákra. Majd ha kész lesz és világítani is fognak, járok egyet egyik este és fotózgatok. Döbbenetes, hogy már november 10-e van. Lassan el kell kezdenem gondolkodni a karácsonyi ajándékokon... meg hét végéig le kellene fixálni az andalúz utazás részleteit. Minden esetre holnap Montserratba megyünk Rékával, szombaton meg Tarragonába az egyik osztálytársammal. Meg még valamikor be kell iktatni egy 2-3 napos madridi utat is. És akkor majdnem minden kitűzött úticélt elértem. :)

Én ott voltam :D

Már megintcsak régen írtam, pedig itt volt a hugom is. Bejártuk egész Barcelonát, de mielőtt erről mesélnék, el kell mondanom, hogy ott voltam a Sagrada Familia felszentelésénél! És láttam a pápát élőben (kivetítőn) és kaptam Sagrada Familiás kitűzőt meg programfüzetet a felszentelési szertartásról.

És az egész egyébként roppant vicces is volt. Egyrészt az utcák tele voltak fehér-sárga zászlókkal, a "BCN, XIV Benet" felirattal (ahol a B-betű mindkét szóhoz kapcsolódott). Mindenkinél kis barcelonai zászlók és "Benvingut a Barcelona!" zászlók voltak. A környék le volt zárva, hatalmas hangszórók és kivetítők mindenhol és 5-6 háztömbnyire is lehetett hallani az egész szertartást.

De ami a legviccesebb volt: a kereskedők kreativitása nem ismer határokat. A Sagrada Familia melletti utcák tele vannak éttermekkel, büfékkel, tapas-bárokkal, gyros-osokkal... és az egyik arab (!!!) büfé kiírása: "Ofrece de pápa" (=a pápa ajánlata)... és volt Pápa-menü, amihez ajándék pápa-képet adtak... :D szóval no comment.

Egyébként, mikor Eszter itt volt, már akkor lehetett kapni pápás szuveníreket... kereskedők, kereskedők...

október 26. 13:00 Erasmus-Welcome party

Na hát igen. Ezt is teljesen praktikusan, teljesen jó időpontba szervezték. Október végén. A céllal, hogy a tanulmányi ügyekben felmerülő problémákat meg tudjuk kérdezni az illetékesektől (tárgyfelvétel szeptember 30-án lezárult) illetve megismerjük a csoporttársainkat. Október végén????? Ez komoly? :D

Na dehát ez van. Ezt kell szeretni. Legalább ingyen megebédeltem. :)

Hajnali futás, spanyol lecsó, patatas bravas és a tervek...

Tegnap reggel összeszedtem minden erőmet és hajnalok hajnalán (itteni időszámítás szerinte reggel 8-kor) kimentem futni a partra. Azért hajnali óra ez, mert itt TÉNYLEG fél10-10 óra előtt nem kezdődik el semmi... Mikor 10 óra körül jöttem vissza az albiba, tömve volt a metró munkába-igyekvőkkel. Meg sok érdekes arccal. Például egy nő a tömött metrón körmöt festett. Egy másik meg szemöldököt szedett. Érdekes, érdekes... a hülyeség nem nemzethez kötött :)

A reggeli tengerpartról meg annyit, hogy gyönyörű :) De annyira. Jó érzés volt, hogy pont mikor leértem, ért el a nap olyan szintre, hogy átsütött az éjjeli felhők fölött és rózsaszín volt az ég, kék volt a tenger... és meleg volt. És nyugalom, csak az a néhány futó meg kutyát-sétáltató emberke mászkált kint. Nagyon szép volt. :)

Aztán visszatérve, elkészítettem életem első spanyol-lecsóját (nincs TV-paprika, ezért pritamin-paprikából...) és egész finom lett. Kicsit talán elsóztam... de akkor is. Az Enyém.

Aztán délután elmentem és végre beiratkoztam az egyetemi könyvtárba, meg kihoztam pár könyvet... szakdogához, házidogához... ilyesmi. Utána meg óra... 3 órás. Amiből 1óra 15 percig egy filmet néztünk a rossz munkahely következményeiről. A film franciául volt. Katalán felirattal. És ha valamit végképp nem értettünk, a pasas spanyolul kezdte el magyarázni. Ezután spanyolul kellett megvitatnunk az egészet, amiből kb annyit értettem a végén (mivel 3 óra alatt egy másodpercnyi szünet sem volt), hogy mozog a szájuk az embereknek és hangokat adnak ki... de SEMMI MÁST. Szóval elég agyleszívós óra volt.

De utána elmentünk tapasozni Raquellel meg Tássiával... amiből valójában egy normál vacsora lett... este 10 után. No comment. Viszont életemben először ettem tényleg finom Patatas Bravast (sült krumpli (nem hassábburgonya) fokhagymás, majonézes szósszal).

A vacsora után meg még jó sokáig maradtunk, beszélgettünk. (igenigen, spanyolul!!!) És most egyelőre tervezzük, hogy december elején elmegyünk Andalúziába (Sevilla, Málaga, Granada...) Én személy szerint Malagát támogatnám, mert délebbre van és mert tengerpart. :) Onnan kb 20 euroért át lehet menni Sevillába. ott lehetnénk egy éjszakát, aztán visszafelé le Cádizhoz, megnézni az óceánt, meg utána Gibraltárhoz... és vissza Málagába. Granada nem nagyon akar beleférni... :( Főleg, hogy vonattal mennénk oda és valamiért abban az időszakban nincs oda vonat. Na majd meglátjuk. Meg egyébként is 5 napunk van rá.

Ma meg megyünk moziba. Még nem tudom, mikor, nem tudom, mire... Remélem az új, facebook-os filmet nézzük meg (La red social), mert az nem csak hogy érdekel, de jó a szakdogámhoz is! :)

Most pedig végre megiszom a már kihűlt teámat... aztán nekilátok a könyvtári könyvek olvasásához.

Castilla, Figueres, futásss és arról, hogy öreg vagyok.

Na jól el vagyok tűnve. :) Azt se tudom, miről írtam utoljára. Igazából mindegy is. Zajlik velem az élet (az elmúlt két napban éppen nem annyira). Voltam Salamancán, ahol iszonyú hideg volt, viszont gyönyörű kis hely. De ennek a kisvárosnak a megismerése is csak megerősített abban, hogy Barcelona a nekem való hely. :) Még mindig ez a "best" minden tekintetben. Voltunk még Ávilában és Segoviában is. Ávila Spanyolország leghidegebb pontja, viszont a második város, ahol a legmagasabb a napos órák száma (hűűű, ez szép magyaros lett :) ). Segovia sokkal szebb (meg lehet közrejátszott az is, hogy melegebb volt, meg már félig elindultunk hazafelé...vagyis vissza Barcelonába.)

Salamanca azért érdekes, mert rengeteg történelmi dolgot, különlegességet lehetett megtudni. Lehet, csak az idegenvezetőnk volt nagyon jó, de kb mindent megértettem abból, amit mondott. :) És nagyon izgalmas volt. Mesélt a békákról, amik lényegében a  város szimbólumai. Gyakorlatilag bárhova mész, úgy érzed magad, mintha a miskolci kocsonyafesztiválon lennél. Békák, békák és békák. Az egyetem épületén van egy rakat kőből faragott forma és az egyik koponya fején csücsül egy kb 2 cm nagyságú béka. Aki ezt megtalálja, az visszatér Salamancába. Így tartja a mondás. :) Én csak segítséggel találtam meg. Ez nem tudom, mit jelent. :D

Aztán van ott olyan, hogy kagylós ház, amire kívülről iszonyú sok kagyló-szobor van nyomkodva. Meg van a NAGY katedrális, ami lényegében nem is egy, hanem kettő. Egy román és egy gótikus összeépítve, aminek az egyik bejáratánál a kőfaragásba bele van vésve egy nyúl, amit mindenki megfogdos, meg egy asztronauta!!!! Igen. egy asztronauta. Ennek a története sajnos nem volt világos. Majd, ha egyszer rászánom magam, utánaolvasok. De valami olyasmi volt (bár nem merek rá megesküdni), hogy a VH idején lebombázták egy részét az épületnek és a restauráláskor ezt egyfajta "vicc"-nek szánták. :)

Aztán mi is volt még... jaaa! Igen. Minden városkának van ugye egy központi tere Plaza Mayor-ja... így ennek is. És ez a tér nem téglalap vagy négyzet alakú, hanem trapéz!!! :) így a napocska mindig szépen odasüt, ahova kell neki. :) Ezt már egyszer próbáltam elmagyarázni Tominak, de nem sikerült. Így elég lesz, ha beéritek ennyivel: a nap mindig jó helyre süt. :)

Aztán Salamanca után elkezdődtek a dolgos hétköznapok, suli, meg megfázás. Isteni volt. :) Aztán elmentünk Figueres-be (a szó kiejtése anya kedvéért: "figeresz") a Dalí múzeumbe az egyik csoporttársammal, Raquellel. Ő perui, azon belül Limából származik és 28 éves. Kedves lány nagyon. És pont a kirándulásunk napján reggel tudta meg, hogy a brazil pasija egy aljas gazember. Na jó. Ez nem idetartozik. Szóval voltunk Figueresben. Elég jó hely ez is, csak pici. :) A Dalí múzeum meg... wow. Eddig is bírtam Dalít, de mostmár még jobban. Először nem értettem, hogy hogy fogunk majd egy múzeumban 1 óránál többet eltölteni. Aztán odértünk és bementünk a múzeumbe nem sokkal 10 után és 1 óra után végeztünk. Zseniális. Aki egyszer ezen a környéken jár, mindenképp érdemes megnézni. Bár elég bizarr és a pasasnak komoly fixációi voltak, meg valami baja volt a gyerekekkel is... mégis, amiket alkotott, mind a látás megtévesztésére épülnek. Nagyon jó dolgok. A fénykép sem tudja igazán visszaadni. Ott kell lenni és kész.

A múzeum után elmentünk a kastélyba, aminek nem jut eszembe a neve... talán San Fernando... vagy nem tudom. Az is szép hely volt, csak nekem túl történelmi. lerombolt vár (kastély... várrom) és mész mész... és volt "Autoguía"-nk, mégsem tudtuk, mikor hol járunk :D Mindenről megtudtunk valamit... de annyira nem volt nagy szám. A kilátás meg az idő viszont fantasztikus volt. Nagy szerencsénk volt. A sétánk után beültünk ebédelni egy helyi kis étterembe és ha jól éreztem, valami fokhagymás szószt adtak az egyik húshoz. Teljesen lehidaltam, mert eddig itt fokhagymás kajával egyáltalán nem találkoztam! Viszont meg kellett ismét állapítanom, hogy a spanyol kajákban semmi különleges nincs. Annyira egyszerűen készítik el. Ez volt Salamancán is, mikor elmentünk, hogy megkóstoljuk a culchillón-t vagy valami ilyesmi nevű dolgot... lényegében egy szelet lesütött hús volt, némi sóval meg borssal. Ennyi. És az ebéd után kérdezte az egyik katalán srác, hogy "na hogy ízlett?"... én meg mondtam neki, hogy jó-jó...de ebben mi a különleges? Nem lehet összehasonlítani a magyar pörkölttel vagy sajtos hússal... vagy nem tudom. Bármivel, amit otthon készítünk. Lehet, kicsit meg is sértődött... majd hozzátette, hogy itt a hús minősége a lényeg. Mert ez nem akármilyen hús. Aztán ráhagytam. :)

Na igen... szóval ez volt hétfőn vagy kedden. Nem emlékszem. A lényeg, hogy másnapra még betegebb lettem. Kúráltam magam, de nem akart múlni... :( Egyébként már jól vagyok, de az az egy hét kicsit húzós volt.

Aztán most vasárnap voltam adventista istentiszteleten. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen történik majd velem. Jó, nyilván nem az istentiszteletre mentem, hanem Raquel miatt, mert Gospel-kórusban énekel és felléptek. Szóval megnéztem. Egész jó volt, de nem lehet utolérni a Herman-vokált vagy az Egressy-kórust... :) Maga az istentisztelet meg... esettanulmánynak tökéletes. Érdekes volt, mert kb úgy éreztem magam, mint az amerikai filmekben. Rengetegen voltak és teljesen vegyes népek. Voltak feketék, távol-keletiek, arabok, spanyolok... meg ezerféle ember. Voltak nagyon elvakultan hívők, akik egész idő alatt csukott szemmel, felemelt kézzel énekeltek minden dalt. (ilyen Oh, happy day...-stílus volt mind) Meg voltak szolídak.

De a templomuk lepett meg leginkább. Egy borzasztó modern, légkondicionált helység, ergonomikusan kialakított padokkal, külön helyek voltak kijelölve, ha valaki kisbabával érkezik. Mindenki magára ragaszthatta belépéskor a nevét... na és a prédikáció. POWER POINT-ról ment!!! Nem hittem el. Mikor beléptünk, mindenki kapott egy lapot, amin ilyen "gap-filling"-feladat volt. És a prédikáció alatt a helyes válaszokkal ki lehetett tölteni. :D (a hiányzó részek a prédikációban voltak elrejtve). Maga a pap angolul beszélt, de aki spanyolul akarta hallgatni, szabadon vehetett a hátsó sorokból egy kis masinát... tolmácsgépet. Szinkron tolmács fordítja a prédikációt folyamatosan. A téma pedig a különböző testek voltak. Hogy van az evilági test, meg a spirituális test meg a halhatatlan test... és erről szólt az egész, bibliai idézetekkel teletűzdelve.

Mondom, nagyon tanulságos volt.

Utána meg Raquellel meg egy másik csoporttársunkkal, Tássiával (brazil lány) a Sagrada Familia mellett egy "kis" büfében ebédeltünk. Ilyen Trófea-étterem jellegű. Befizetsz 11 eurót és annyit eszel, amennyit akarsz. Úgyhogy végre ettem értelmes levest (bár azért én finomabbat tudok csinálni...:P), meg töltött padlizsánt, meg ezerféle salátát, gyümölcsöt. :) Szóval az is tök jó volt. Főleg, mert velük kénytelen vagyok spanyolul beszélgetni, így talán ebben is fejlődök :)

Aztán ezen a héten mi is volt? Ja! igen. Voltunk futni Rékával 2x is. És nagyon jó volt. A tengerparton futni, süt a nap, fúj a szél és végig a tenger....hm.... Ez azért nem akármilyen szituáció. Meg a tengerparton vannak kitéve kondigépek, amiket bárki szabadon használhat. És ebből is van egy csomó... és nagyon ötletes. És! Nincsenek megrongálva. :) Szóval elkezdtem sport-woman lenni. és erről jut eszembe: vettünk futócipőt és életemben először önkiszolgáló kasszánál kártyával fizettem! persze Réka segített, de olyan jó volt. Büszkék voltunk magunkra nagyon. :) Meg aznap beszereztem sok-sok meleg ruhát (na jó. igazából egy pulcsit meg egy újabb garbós nyakú rövidujjút...)... és azóta már kaptam kölcsönbe egy hálózsákot, amivel takarózhatok, így nem fagyok meg reggelente. Szóval kezd helyreállni a fizikai egyensúly.

A suliban meg mostanában... hm. prezentáltunk egyszer, ahol kb felolvastam 2 db diát és megdicsérték, milyen szépen olvasok. Bár ilyen szépen beszélnék :) Meg azóta kaptunk új feladatokat, és most kell írni egy kritikai összefoglalót egy spanyol cikkről, összvetve az órai anyaggal... meg egy másikat egy 28 oldalas angol cikkről, szintén valami hasonló feladatként. De annál megengedte a tanárunk, hogy angolul írjam meg, ha úgy könnyebb. :) Majd meglátom... Ofkorz könnyebb, de spanyolt tanulni jöttem ki vagy miaszösz.

Egyik órán meg munka-hely jellemzést csináltuk és megnéztük, kinek, mi volt a legrosszabb munkája... és én nyertem :D Az adósságbehajtástól nem volt rosszabb. Csodás.

Aztán közben az eltével is kezdenek lassan megoldódni a gondok. Kezd körvonalazódni, milyen órára mit kell csinálnom és meddig. A szakdoga címem is megvan, úgyhogy ha minden és mindenki úgy akarja, talán nyárra diplomás kislány leszek. :)

A TDK is halad. Egyre több kitöltött kérdőív érkezik vissza... szóval lassan, de biztosan minden jó lesz.

jaa! Meg még azt akartam elmesélni, hogy tegnap elmentem az itteni Erasmus-os kocsmába/bárba... és rá kellett jönnöm, hogy öreg vagyok. Az átlag életkor 19-20 év. Már ide is öreg vagyok. Ez hihetetlen. Pedig jó lenne Erasmus-osokkal lenni, de mindegyik olyan kisgyerek és mindegyik angolul hajlandó csak beszélni, mert spanyolul nem tud...

Szóval így élek most. :)

Most csak jelentkezem, hogy élek. Visszatértem Barcelonába Salamancáról. Nagyon hideg volt. 11-12 fok minden nap. De most itt sincs hőség. Kb 17-18 fok lehet. Vennem kell új ruhákat, mert hamarosan meg fogok fagyni :D

Lesz majd részletes beszámoló is, de egyelőre rengeteg dolgot kell elintéznem, megírnom. Majd utána.