Most megpróbálok kicsit összeszedett lenni, bár elég nehéz lesz... :)

Mert az a helyzet, hogy szerelmes vagyok... ebbe az egész városba. Nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen, de  pedig most ez van. Az van, hogy amikor ideértem, nem éreztem azt, hogy idegen lennék. Olyan volt, mintha egy hosszú út után kifújnám magam és azt mondanám: hazaértem. Persze nem úgy, mint a hazám, az otthonom, hanem valahogy úgy, hogy minden, ami itt van, nem tűnik idegennek. És ez valószínűleg a levegőben van. Tegnap megismertem néhány Erasmus-os fiút, lányt, kiültünk a kikötőbe beszélgetni, sangriázni (amiért majdnem kihívták a rendőröket, de aztán csak befenyített minekt a biztonsági őr bácsi, aki olyan két kereken guruló fél-rollerrel flangál, mint a Pálza ásza című filmben a pasas)... és hajnali 2-3 körül elindultunk hazafelé. Mindenki szétszéledt én meg egy lengyel sráccal sétáltam fel a buszmegállómig, ami a Plaza de Catalunya-ról indul. Vicces volt, ahogy beszélgettünk, angolul, néha spanyol szavakkal, vagy spanyolul néha angol szavakkal... Na de mindegy is: a lényeg, hogy ő ugyanazt mondta el, ami az én első benyomásom is volt a városról. Nem érzed magad idegennek. Az első pillanattól úgy érzed, befogadtak, része vagy ennek az egésznek... és valami van a levegőben. :)

Ööö... egyébként meg be vagyok iratkozva (por fin) az egyetemre. Van ilyen student card-om is, meg mappám, meg naptáram, meg tájékoztatóm sok-sok-sok-sok katalán-kurzusról. (itt mindenki katalánul akar minket tanítani :D) Viszont tegnap derült ki az ügyintézők számára, hogy én mesterképzéses hallgató vagyok, így ilyen kurzusokat szeretnék felvenni... Végülis csak június óta náluk pihen a jelentkezési lapom. Úgyhogy most hiper sebességgel kell valahonnan igazolást kerítenem arról, hogy igen, én tényleg megszereztem a BA diplomát és igen, én tényleg egyetemista vagyok, mesterképzéses és pszichológia szakos (ofkorz, máshogy nem is jelentkezhettem volna....)

Szóval it's weird. A másik meg a nyelv-tudásuk. Az ügyintéző csajnak elkezdtem először spanyolul beszélni (köztudott, hogy annyira még nem vagyok perfekt), és közölte, hogy beszéljek lassabban, mert csak kicsit tud spanyolul. Ok. Mondom akkor legyen angol (mert előtte egy srác magyarázta nekem, hogy nyugi, nagyon jól beszélnek itt angolul)... aham. Lényegében középfokú nyelvvizsga előtt egy-két évvel álltam ilyen szinten angolból, mint ez a csaj most. Remek. Nem értette, mit akarok, mit kérdezek és idiótaságokat válaszolt (se alany, se állítmány, se igeidő... semmi  :)) De végül (fél12-től fél3-ig) megváltottuk a világot. Kiderült, hogy a csaj ukrán, és ezért nem tud semmilyen emberi nyelven beszélni. Csak azt nem értem, miért dolgozik itt akkor?! Meg hogyan? Ilyen szinten én is tudnám végezni itt a feladataimat.

Na meg még annyit szerettem volna, hogy ez az egyteme ez egy nagy WÁÓ. Az egész Campus hegyre épült. Mindenhol virágok, pálmafák, mediterrán fenyők, napsütés ÉÉÉS kilátás a tengerre és az egész városra. Amazing. És tényleg baromi közel van az albihoz.

Azonban most befejezem, mert be kell szereznem végre valami spanyol telszámot...