Az elmúlt pár nap...

Nos, igazából már roppant régóta tervezem, hogy írok majd jó sokat, meg érdekeset az elmúlt 1-2-3 napról. Meglátjuk, most mennyire futja.

Amióta nem írtam, ahhoz képest először is szereztem spanyol telefonszámot (amit természetesen nem tudok megjegyezni, de afő, hogy van, tehát idekint elérhető vagyok)

Aztán kimentem a fő-fő-fő-egyetemvárosba, de közben elkezdett esni az eső, így annak a látogatása hiper gyorsan félbemaradt. Aztán az az este annyira nem jött be, kicsit magamba is zuhantam, valahogy egyedül éreztem magam (igen, ilyet is lehet egy ilyen fantasztikus helyen), de hála Tompinak meg az anyukámnak, helyrerázták a lelkemet így msn-skype kombinációban :)

Másnap aztán fogtam magam és elmentem a Güell parkba, ami nem csúnya, az tuti. :) Kicsit beleszerettem.

Ez egy kis kilátás-szerűség :)

Jelzem, ennek a bácsinak nincs feje...

Ezt pedig csak az életérzés kedvéért :)))

Na és a Güell park után elmentünk a házi-nénimmel meg a házi lánnyal, Snejana-val sétálni, kávézni. Aztán, mikor beszélgettünk, egyrészt ledöbbentek azon, milyen keveset keresnek nálunk az emberek, másrészt Snejana elmesélte (amennyire csak tudta), hogy nem érti, hogy működik még a spanyol gazdaság. Merthogy valami iszonyú magas a munkanélküliség, de az emberek ennek ellenére egész nap bárokban ülnek, süttetik a hasukat és jól érzik magukat... Szóval érdekes volt, amit mondott. Meg hogy a jelenlegi lakosság túlnyomó része nyugdíjas. Fiatalok, meg gyerekek csak a bevándorlókból születnek, így lassan kicserélődik a teljes katalán lakosság itt. (valószínűleg ezért nyomatják ennyire a katalánt mindenhol. Pl egyetemi papírokat, fontos honlapokat, feliratokat csak katalánul írnak ki :D)

No mindegy. Ezt követő nap elmentem a tengerpartra. Hejj, de undorító ez a város. Mindig rá kell, hogy jöjjek, hogy mennyire "utálom" :D De szerintem beszéljenek helyettem a képek! :)

Ez itt egy bálna

Ott, messze, abban a vitorla alakú szállodában egy éjszaka 5000 euro. Fejenként.

Azért már itt is őszül...

Egyébként sikerült kicsit le is égnem, aminek hallatán a hugom eléggé felháborodott... :P

Aztán este elmentem a Font Magica-hoz (Varázs-szökőkút), amiről annyi képet csináltam, hogy nem tudom, melyiket lenne értelme betenni, így ha tudom, inkább videót töltök fel :)

Ez az a hely, amibe 2003-ban beleszerettem. De úgy nagyon. :) Úgyhogy mindenképp vissza kellett jönnöm. Szóval nem változott semmit. :)

Na aztán ma elmentem ügyintézni. Őszintén szólva eddig úgy gondoltam, az ELTE-PPK ügyintézésétől rosszabb (t.i. lassabb, körülményesebb) nem létezik. Na most: DE. Ismételten 3 órát várakoztam. Csak most fél11-től fél2-ig (esküszöm, megemlékezek róla, ha egyszer fél óra alatt végzek). A pasas (már a nevét is tudom! Simon), mikor meglátott, már mondta is, hogy "áááh! Szimka!" (jó. legyen.) Odajött hozzám, megkérdeztem tőle, hogy megkapta-e az emailemet. Igen. Je. Na akkor most felvehetem a tárgyaimat? Vagy egyáltalán miket vehetek fel? Hááát... izé. Beszélnie kell valakivel. Eltelik 20 perc, visszatér. Beszélt XY-nal (a nevét sajnos nem értettem), hogy ezzel a bizonyos XY-nal kellene beszélnem. Ad egy email-címet meg egy telefonszámot. Kérdezem tőle, hogy nem beszélhetnék-e vele személyesen? Hát, megkérdezi. Elmegy és kiderült, hogy a 3 asztallal arrébb ülő pasas az, akivel beszélnem kellene. Visszajön Simon, hogy a pasas most nem ér rá, kérjek időpontot. Ok. Mondom tőle nem kérhetnék, hogy ne kelljen emailezni, telefonálni... Ekkorra odaért a pasas és mellettem (tőlem fél méterre állva) elkezdtek beszélgetni 20 percig arról, miért is nincs ideje most a bácsinak rám... majd kitalálták, hogy nem is vele kell beszélnem, hanem egy nővel. Ezt az infot persze Simon mondta el (nem ám a pasas személyesen...). Ismét ad egy telefon-számot (qué bien!), hogy egyeztessek időpontot a nővel. Mondom, ő nem itt dolgozik? De. Akkor mi lenne, ha bemennék hozzá? Okok. A másik épület. A bejáratnál el tudják mondani, merre (ofkorz not. A portás néni csak katalánul beszélt, kegyetlen gyorsan, így kb annyit tudtam neki elmagyarázni, hogy inkább írja le. persze rosszul írta, így bolyongtam ismét 20 percetaz épületben) Mielőtt azonban átmentem volna Rociohoz, kérdezem Simont, elküldte-e a regisztrációs lapomat az ELTE-re. Öööööö. Nem. De akkor majd most. Bár nincs aláírva, de elküldi faxon. Remek. Ezzel megvolnánk, de mivel még hiányzik egy aláírás, így jövőhéten menjek vissza az eredeti papírokért. Oké.

Elválunk, nagy nehezen megtalálom Rocio irodáját. De kigodnolta volna? Ma pont nem dolgozik. És mikor lesz legközelebb? Hétfő délután. Mikortól? Azt nem tudom. De mégis...? Ja. Hétfőn délelőtt is van. És akkor mikorra jöjjek? 11-2-ig valamikor... Bien.

Ügyintézés pipa. Erre a kijáratnál elkap egy csaj egy banktól, hogy csináltassak bankkártyát náluk, mert tök ingyen van a pénzfelvétel, meg úgy minden. Jó. Vicces volt, mikor nem tudtam mindent elmondani spanyolul, erre odahívtak egy srácot, hogy ő mennyire nagyon perfekt angolból. (itt mindenki úgy gondolja, hogy tud angolul, de valójában senki sem :D) Hát nem volt az. Valójában én jobban beszéltem spanyolul, mint ő angolul és a végén már a google translatort is bevetettük. Több-kevesebb sikerrel. Aztán pedig lett egy spanyol bankszámlám. Jippíí.

Túl az akadályokon, hazajöttem, majd elmentem boltba (péntek délután soha többé). Rengetegen voltak, viszont pozitív, hogy annak ellenére, hogy mindenki annyit vásárolt, mintha egy fél éves világvége jönne és annyi ember volt, mint ünnepnapokon az Osanban, a sor pillanatok alatt lement, az emberek kedvesek voltak és előzékenyek mindenkivel és nem voltak fennakadások,  meg ilyesmi. :) Szóval abszolút pozitívum.

Aztán meg kellett azt állapítanom, hogy valóban rengeteg itt a nyugdíjas. És hogy itt a nénik-bácsik a kis csomagjaikat nem olyan tili-toli táskában tolják, mint otthon, hanem olyanban, aminek négy kereke van. Majd egyszer lefényképezem.

Meg van itt ilyen divat, hogy olyan cipőt hord mindenki, aminek az eleje majdnem teljesen zárt (csak a lábbhegynél van egy kis lyuk), hátul pedig van egy pánt, ami előre is hajtható, így a lábbeli papucs lesz, vagy hátra, a sarokra húzható, így pedig szandálként funkcionál. De tényleg mindenkinek ilyen van. :)

Aztán vannak még itt mindenféle fura szokások, mint például, hogy le kell inteni a buszt, különben nem áll meg a megállóban, tök mindegy hányan várnak rá...meg hogy a metrók a végállomáson, mikor épp indul az egyik, csilingelve zenélnek egymásnak. Meg ez a rengeteg mozgólépcső errefelé nagyon durva, meg a metró-rendszerük, meg a busz. Borzasztó szervezett (bár számomra még nem átlátható).

Ja meg telefon-vásárlás közben jártam a durva negyedben is, ahol prostituált-nénik voltak, meg igazi sötét alakok... És csak feketék, indiaiak, arabok, meg mindenféle nagyon sötét népség voltak az utcákon, illetve sikátorokban... Szóval akkor azért kicsit megijedtem. De túléltem és soha többé nem megyek arra! :D

Hűűű. Ez most jó hosszú bejegyzés lett. Holnap még nem tudom, mit csinálok, de majd jelentkezem így vagy úgy. Szép estét meg jó napot! :)