Ahhoz, hogy érthetővé váljon, miért is volt olyan zseniális a tegnapi nap, kicsit korábbról kell elindulnom és bepótolnom az elmaradt beszámolókat... Mivel már nem frissek az élmények, így nem leszek olyan részletes, de azért igyekszem leírni mindent.
Szóóóval egyrészt voltam a La Pedrera-ban, ami egy, a Gaudí által épített csodák közül. A borsos belépő ellenére nagy élmény volt. Nagyon rossz idő volt, hideg, eső, szél... minden. Így a tető megtekintése cseppet sem volt kellemes, viszont kárpótolt a látvány. Hát WOW. Sehol egy egyenes vonal, vagy sarok, vagy szeglet. Minden olyan természetes és természet-ellenes egyszerre :) A benti tájékoztatás persze elég alapos volt, már amennyire egy ilyen művész munkái alaposan és objektíven elmagyarázhatók. Először a tetőre kellett felmenni, onnan látszódhatott volna még a tenger is, de hála az időnek, nem látszott. Viszont azért elég szép volt így is. Meg voltak ilyen nem-tudom-mire-szolgáló faragott ember-szer-valamik, amik kiálltak a tetőből. Elszórakoztam velük. :) Sok fotó készült, de mivel nem tudnék választani, melyiket tegyem fel, így csak néha-néha töltök fel majd egyet-egyet. Többet láthat az, aki megnézi a facebook-ot... és még többet az, aki hazatértem után találkozik velem és megmutatom mindet. :P
Szóval a tető után a padlás-térbe vezettek minket, ami kicsi múzeum-szerű volt. Olyan múzeum-múzeum. Ahol vitrinben ki vannak téve a tárgyak (pl csigák, kukorica, csontvázak). Ezek mind azért, hogy megmutassák, Gaudí minden munkája során a természet formáit veszi alapul. Ezután megnézhettük a lakóteret. Túl sokat nem tudok mesélni róla. Szerintem érdemes megnézni. :)
Szóval volt ez a Pedrera, ami után el akartam menni egy labirintus-os parkba. De hála ismét az időnek olyan eső volt, hogy kénytelen voltam hazajönni. Másnap vagy harmadnap? Nem tudom... összefolynak a napok már... a lényeg:
Szombaton volt egy "kis" lakás-albi-avató Andiéknál, ahova elég sok embert meghívtak. Ilyen tipik international-dolog lett belőle. Nagyon sokan voltunk és gyakorlatilag mindenki más-más országból. Voltak spanyolok (katalánok), volt brazil, lengyel, uruguayi, finn, svájci, iraki, argentin... meg még ki tudja, honnan emberek. Nagyon jól sikerült kis buli volt. Végre beszéltem emberekkel, akik megértették, amit mondok és még válaszoltak is! És kedvesek voltak... szóval élmény volt az egész. Megismertem két finn srácot, akik közül az egyik (nevezzük Jarinak, mert így hívják) kicsit komolyabb érdeklődést mutatott (volna) irányomba... ennek oka egyrészt az általa elfogyasztott nagyobb mennyiségű alkohol lehetett. Másik okot nem tudok. A lényeg vele kapcsolatban még annyi, hogy hajnalban szentül meg volt róla győződve, hogy ha elkísér engem a metróig, akkor eljöhet hozzám és itt aludhat. (persze, hogy nem. De nem fogta fel, vagy inkább nem akarta megérteni) Aztán leléptem olyan hajnali 5-kor, amikor Jarinak sikerült ülve elaludnia egy székben. A rövid sztori vele kapcsolatban egyelőre ennyi.
Viszont a bulit ezúton is köszi Andinak! :) remélem még mindig olvasod a blogot! És remélem, hogy még lesznek ilyen találkozók, ha nem is ilyen óriás méretben. :)
A vasárnap a buli hatására rehabilitációval telt. Hétfőn kitaláltam, hogy felmegyek a Montjuic-re. Ez az itteni "Gellért-hegy". Felmentem busszal (majd lesétáltam, mert rájöttem, hogy a Poble Espanol lejjebb van, mint ahova a busz felvitt.), megnéztem a Poble espanolt, ami gyakorlatilag Spanyolországot mutatja meg kicsiben. Nekem tetszik, bár szép időben jobban bejött volna. Na denem elégedetlenkedek. Aztán felmentem az Olimpiai stadionhoz, amitől kb elállt a lélegzetem. Olyan hatalmas, hogy... ááá. Nem rajongok a sport-létesítményekért, sosem értettem, miért néz meg valaki egy stadiont vagy ilyesmi... de ez valami fantasztikus. Belépsz az egyik végén és eléd tárul egy HATALMAS lelátó, hatalmas zöld füves pálya, ami körül kék futó-sávok vannak... És elképzeled azt, hogy 92-ben itt volt az Olimpia. És ez a stadion tele volt emberekkel, sportolókkal... Fantasztikus. Aztán elmentem a stadion elé/mögé, attól függ, honnan nézzük, ahol a hegyoldalba egy még a stadiontól is hatalmasabb parkot építettek. Itt is fák, zöld gyep, egy hatalmas fehér adó-torony, ami lehet, hogy az olimpia idején a lángot tartotta... nem tudom. Zuhatagos szökőkút, kis patakocska, átriumok, látszik a város, látszik, ahogy szállnak le a repülők, látszik a tenger (még ilyen rossz időben is!). Aztán leértem a park aljába, ahonnan gondoltam, felmegyek a Kastélyhoz. De megint csak rossz buszra szálltam (ezek a buszok...), így csak eljutottam a libegő kiindulópontjához és az itteni sikló felső állomásához, ezért inkább úgy döntöttem, hazamegyek. És milyen okos voltam! Mert miután hazaértem, újra vihar lett. Komolyan, mintha Londonban lennék...
Másnap, kedden kitaláltam, hogy megnézem a Gótikus városrészt, ezért célba vettem pár épületet. Néha eltévedtem....de túléltem. Megnéztem a katedrálist, aminek a belső udvara tele van pálmafákkal, fehér kacsákkal, aranyhalakkal és béka alakú szökőkutakkal... maga a templom gyönyörű. Imádom a gótikus templomokat! Olyan hatalmasok és kecsesek... :)
Aztán véletlenül egy "sárkányok és szörnyek" kiállításon találtam magam. Mai napig nem tudom, mi volt az az épület. :D Aztán eljutottam a Santa Maria templomhoz, ami szintén gótikus. Megnéztem a Picasso múzeumot. Kívülről. Elég volt belőle ennyi is. :) Aztán meg elindultam és megnézem a Besós nevű folyót, illetve a torkolatát. Meseszép (lett volna, ha szebb idő van). Ott van valami hőerőmű is és valami forró víz-szerűséget engednek bele a folyóba, ami utána a tengerbe ömlik. Tényleg szép látvány volt, még így is. Bár kicsit ijesztő is, mikor a távolban már látod a tengerbe lecsapó villámokat, egy gyártelep mellett vagy és közben egyre csak közelednek a szürke felhők a gyárkémények és a generátorok irányából. Közben zúgnak az ipari területen a gépek... és ömlik a forró víz a folyóba és néha pára gomolyog... Félelmetes, de érdekes és szép is. :)
Ezután kezdtem félni az esőtől és elindultam hazafelé, csak gondoltam, előtt megnézem a Torre Agbart (ami a fallosz-alakú torony a város közepén). Mint kiderült, ez egy víztorony volt régebben, csak körbeépítették, így már irodák, boltok vannak benne (ahogy láttam), de ugye bejutni nem tudtam, vagy a közelébe férkőzni, mivel ahogy leszálltam a villamosról (amin a székek olyan ergonomikusan tökéletesre vannak kialakítva, hogy az embernek nincs is kedve felállni belőlük) el kezdett ömleni az eső. De úgy igazán. Ezért leszaladtam a metróba és elindultam hazafelé. A Via Julia-nál (ahol le kell szállnom a metróról) annyira ömlött az eső, hogy a metró bejáratánál nem lehetett megállni a szél és a beverő eső miatt, ezért elindultam az egyébként 5 perces sétára a lakás felé, esernyő nélkül (mert reggel kitettem dacból, gondolva előző nap feleslegesen cipeltem magammal)... Az 5 perc kb fél órának tűnt - már ami a ruháim átázottságát illeti. Szóval egy újabb élmény.
Na és elérkeztünk a tegnaphoz. Igazság szerint az volt a tervem, hogy megnézem Figueres-ben a Dalí múzeumot, de aztán "szerencsére" nem voltam képes reggel 6-kor felkelni, hogy elkészüljek időben és elérjem a vonatot... meg közben mérlegeltem, hogy nem vagyok felkészülve erre az egy napos programra, mivel csak este fél11-re érne vissza a vonatom. Ezért még aludtam egy kicsit és utána eldöntöttem, hogy elmegyek Sitges-be, mivel Jari mesélt róla, meg mondta, hogy ott lakik... Sitges-ről fontos info: ez a melegek paradicsoma. Legalábbis így szokták emlegetni. Vonattal mentem, kb fél óra volt az út, és a vonat a tenger mellett ment. Szóval elég szép volt a kilátás. Meg ezek nem magyar vonatok. Jó, nem is annyiba kerülnek. De ezek két szintesek, légkondicionáltak, sötétített üvegük van és kényelmesek. A látvány meg így, a tengerparton.....hm... nem tudom. Ha sok pénzem lesz, veszek ezen a környéken egy házikót.
Szóval elértem Sitges-be. Meseszép kis város. Az utcái picik, virágosak, az emberek kedvesek (bár csak katalánul hajlandók beszélni...), olyan tipikus pici mediterrán város. :) Kiértem a tengerpartra és szóhoz se jutottam. kék tenger, pici kikötők, homokos part... és nem tipikus turista-város. Itt normál-emberek ÉLNEK. Sétálgattam, elmentem a tegnerpartra, de nem bírtam nagyon sokáig, annyira meleg volt. Minden értelemben. :) Félreértés ne essék! Nem ítélem el a melegeket. Semmi problémám velük. Szívük-joga, hogy azzal éljenek, akivel akarnak... egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni a helyzettel. :D Életemben nem láttam még egy tengerparton ENNYI félmeztelen férfi testet. És nem csak fiatalok. Rengeteg idős pasas van... és annyira fura, mikor azt látom, hogy megérintik egymást, bekenik egymás testét, befutnak a vízbe... ááá. Mint valami filmben. És ami még furább, hogy nők szinte egyáltalán nincsenek. Csak és kizárólag pasasok.
Ettől eltekintve a hely tényleg nagyon szép. :) Állítólag van egy nudista rész is a strandon. De odáig szerencsére nem jutottam el.
Na aztán elkezdtem még sétálni a városban, gondoltam, hogy beülök valahova ebédelni, vagy valami... és csak mászkáltam fel-alá... Már ott tartottam, hogy inkább visszajövök az albiba, amikor az utcán szembejött velem Andi lakótársa, Alina. Csak úgy. Az utcán. (persze nem emlékezett rám, de tudta, hogy ismerjük egymást!) A lány egy őrült görkori-táncos :) Az őrültet szinte szó szerint is lehet venni :D Na és vele elkezdtünk nézelődni. Kiderült, hogy ő a másik finn pasi (akinek a neve Pasi) miatt van itt. Vasárnap eljött ide vele és azóta itt van. Szóval ő sem helybéli... de azért végigmutogatott egy-két dolgot, meg elmagyarázta, hogy lehet itt NEM eltévedni... meg tök jó volt, beszéltem spanyolul is meg angolul is... :) Aztán kiültünk a templom mellé, ahol épp egy esküvő volt (szerdán!), majd kipróbálták a tegnap estére szánt tüzijátékokat. Értitek? Nappal kipróbálták, hogy működik-e a tüzijáték. Semmi biztonsági intézkedés, hogy nehogy valaki szívrohamot kapjon.... vagy a közelébe menjen... Na mindegy. Meglepődtem rajta.
Aztán még sétálgattunk Alina-val és mondta, hogy Pasit várja, mert még dolgozik... és hogy ha gondolom, elmehetnék vele a munkahelyéhez, aztán ők mennek bevásárolni, én meg haza tudok menni a vonattal. Oké.
Arról közben teljesen elfeledkeztem, hogy a két finn srác egy helyen dolgozik és együtt is laknak. :D Szóval mikor végzett Pasi, volt egy kellemetlen találkozásom Jarival is... majd Pasi kitalálta, hogy menjek el hozzájuk én is, főzünk valamit. Én persze erősködtem, hogy nem-nem... de aztán rábeszélt. És így történt, hogy Alina főzött "patatas de los pobres"-t (szegények krumplija... olajban sült krumpli és hagyma) meg hozzá a szokásos kisütött szelet-húst és az egészhez gombás-kéksajtos öntetet. Úgyhogy kitett magáért. :) Közben borozgattunk, beszélgettünk, jó móka volt :)
Aztán hazajött Jari, majd szinte elmenekült. Aztán újra hazajött, elszívott egy szál cigit és addig kijött hozzánk a teraszra, majd bemenkült a szobájába. Szerintem zavarban volt. :D És mint kiderült, szegényke a buli végén ott ült a széken, Pasi mondta, hogy induljanak haza, de ő csak azt hajtogatta, hogy majd velem fog hazamenni, meg nálam alszik. :D Én meg már ott sem voltam. Szóval érthető, miért volt ez a reakció.
De mindegyis: a lényeg: kicsi a világ. El sem tudjuk képzelni, mennyire. :) És a sok véletlen... hogy mégis Sitges-be mentem, hogy pont összetalálkoztam Alinaval, mikor már épp készültem a vonathoz...Hát minden esetre jó kis nap volt. :)
Ma meg elkezdődött a Mercé, úgyhogy mindjárt összekapom magam és elindulok szétnézni. Este 10-től lesz tüzijáték a Barcelonetán... Oda mindenképp megyek, még ha félek is tőle :D Aztán a holnapi nap megint ilyen önálló-valami lesz, hétvégén viszont remélem, hogy jön velem valaki... pl Andi? :) Akár Diegoval is... :P
Még egyszer bocsánat, hogy nem mellékeltem képeket, de egyszerűen túl sok van ahhoz, hogy mindent meg tudjak mutatni :) Ami fontos, azt a facebook-on mindenki kedvére nézegetheti, like-olhatja! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése