Remélem, ez a betűszín mindenkinek megfelel és olvasható is. (bár megjegyzem: így nem elég spanyolos... :P)
Szóval megérkeztem. Ami egyébként a 2-án esti elindulásomból kifolyólag elsőre nem tűnt problémamentesnek. Vegyük például az elindulás, ami 11-kor lett volna, de 10-kor felhívtak, hogy késik a busz 1 óra 45 percet, mert hogy Bukarestből jön. Remek. Ez nem volt tervbe véve. Aztán jött a sokk, hogy busz teljesen tele volt. Egyetlen hely volt a busz leghátsó sorában középen. És én voltam az egyetlen magyar. Kalandos volt, az tény. És az is tuti, hogy soha többé nem vállalkozom ilyen hosszú útra buszozni.
A késésben csak annak örültem, hogy talán így később érünk be Barcelonába is (tehát nem hajnali 3/4 5-kor, hanem 3/4 7-kor). Tévedtem. A busz olyan sebességgel száguldott át mindenen, hogy a kezdeti késés ellenére, két órával korábban, hajnali 3/4 3-kor értünk ide. Ami azért jó, mert szállásom nem volt, a buszpályaudvar meg hajnali 5-kor nyit. Szóval várakoztam, közben odajött hozzám egy anyuka, hogy nem tudom-e honnan indul a reptéri busz, majd mikor nem értettem, mit akar spanyolul, megkérdeztem, hogy "can you speak English?" mire a reakció csak ennyi volt: "Jesus! Of course!" :)
Egyébként valószínűleg a fáradtság és az átélt 26 órás út következménye volt, hogy az állomás előtti csövelést is képes voltam pozitívan értékelni. Jó volt ott ülni, mert meleg volt. Tényleg nagyon meleg volt. És itt vagyok. És nem érdekel semmi más, csak hogy Barcelona meg minden.
Szóval bejutottunk 3/4 5-kor (jófejek voltak, hogy ennyivel korábban beengedtek minket), majd fellelkesültem, hogy akkor legalább netezek kicsit. Kiderült, hogy nincs. Ami a neten van, HAZUGSÁG! :) Szóval ültem és egyszer csak a másnaposság érzése jött rám. Csak épp a fáradtságtól. Nagyon durva érzés volt. Az orvosság persze egy kávé-csokicroissant-kombó lett :)
Aztán mikor már világos lett, elindultam kicsit szétnézni és még mindig meleg volt, ha nem melegebb, mint előtte. És ekkor jöttem rá, hogy nem érdekes az elmúlt borzalmas éjszaka, mert ez a város árasztja magából a nyugalmat. Annyira kedves volt mindenki, akihez odamentem. A béna spanyolom ellenére, kedvesen végighallgattak, megpróbáltak segíteni... és folyamatosan kedvesek és nyugodtak voltak. Áh. Össze sem kehet hasonlítani Magyarországgal.
Na és utána elindultam ahhoz a lányhoz, aki kedvesen válaszolt az albérlet-keresésemre. Egy orosz lány meg az anyukája lakik itt egy pici lakásban, aminek az egyik szobáját kiadták, viszonylag olcsón (már amennyire olcsónak tekinthetők az itteni albérlet-árak). Szóval eljöttem, kb 2-3 szót váltottunk, és döntöttem, hogy meg sem nézem a többit. Visszamentem a cuccaimért a pályaudvarra, ahonnan egy busszal jöttem vissza, ami végigmegy a hegyes területeken és gyönyörű volt a város onnan fentről. Kár hogy sok csomag volt nálam, érdemes lett volna lefotózni. Elállt a lélegzetem.
De még akkor hogy megdöbbentem, mikor a pályaudvaron álltam a megállóban, próbáltam kideríteni, melyik busz jó nekem és a buszsofőr odajött hozzám, hogy merre akarok menni. Mikor pedig elmagyaráztam neki, hol kellene leszállnom, mondta hogy ez az a busz, majd mikor kanyarogtunk felfelé, az említett buszmegállóban megállt és várta, hogy leszálljak, mert emlékezett rá, hogy merre akarok menni. Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. :)
Na de mindegyis. A lényeg, hogy mostmár itt vagyok. Van hol laknom. Kedvesek a főbérlőim. Már csak meg kellene tanulni újra spanyolul. Na meg kezdeni valamit ezzel a borzalmas katalánnal. De ha a főbérlőmön múlik, hamar belerázódok, mert annak ellenére, hogy tud angolul meg oroszul, csak és kizárólag spanyolul vagy katalánul hajlandó beszélni hozzám.
Szép kis félév elébe nézünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése